|
Hóesés, bébiszitter, álompasi
Pumpedli (Chisa) 2016.05.31. 08:39
15. fejezet (Vége) - " Hóesés, bébiszitter, álompasi" (+16)
Szerző: FIGYELEM!!!!
Erotikus tartalom, direkt külön választottam, így ha nem akarod, ne olvasd el, ugorj nyugodtan! Először írok ilyet teljes egészében, így ha nem lett valami fényes, nézd el nekem! : )
Iszogattunk egy kicsit, tényleg csak kicsit, mert mint kiderült, nem bírom a piát... Bár Shin elmondása szerint semmi gond nem lenne vele, ha neki kéne ágyba cipelni, de... Nem is tudom, valahogy nem fut össze a nyál a számban a gondolattól, hogy részegen veszítsem el a szüzességem... Vagy én vagyok régimódi? Mindegy!
Tehát mi az egyik méregdrága(mint minden más ebben a lakásban) ülőgarnitúrán lebzseltünk, egy- egy vodkanarancsos pohárral a kezünkben, és a táncolókat néztük. Jó páran voltunk már, többen eltűntek egy- egy vendégszobában, a fantáziára lehet bízni, mit csináltak... De a lényeg, hogy még így is sokan rázták magukat a zenére a disco- gömb félhomályában, köztük Aya és Raito is, majdhogynem mínuszos távolságra egymástól... A szöszke srácból nem néztem volna ki, hogy ennyire bulizós, de Aya mellett nem lehet könyvkukacnak lenni! Ha az a pár pohárka pálinka nem ködösített volna el az agyamat, elkezdtem volna gondolkozni rajta, vajon mennyire merültek el egymás társaságában. Nem érdekelne túlzottan(vagy mégis?), de Aya azt mondta, ha szükséges, mi nyugodtan menjünk az ő szobájába, az viszont, ha egymásra nyitunk, elég kellemetlen lesz...
- Rie! - hallottam a nevem közvetlenül magam mellől, mire odanéztem. Egy sötétkék szempár nézett vissza rám és egy kedveskedő mosoly. Kezemnél fogva, melyet eddig is fogott, felhúzott álló helyzetbe, majd nyomott egy puszit az arcomra. - Gyere! - mielőtt kivezetett volna a szalonból, letettem a poharamat, tekintetem találkozott barátnőmével, aki kaján mosollyal rám kacsintott, majd még inkább hozzásimult barátjához. Minden egyes lépéssel egyre nagyobbra nőtt a gombóc a torkomban, térdeim remegni kezdtek a gyomrommal egyetemben, és bár nem láttam, tudtam, hogy arcom újra a rák színével vetekszik. Nem voltam betojva egy kicsit sem, mikor a csak nekünk elmondott helyről előhalásztuk Aya szobájának kulcsát, és bementünk... Épp csak a sikítás szélén álltam.
Barátom kezét elengedve sétáltam az erkélyajtóhoz, hogy kinézzek rajta, s megállapítsam: havazik.
- Nézd, esik a... - fordultam vissza, így pont meglátva, ahogy Shin elfordítja a kulcsot a zárban. Mindent elfelejtettem, amit mondani akartam, ő pedig csak vigyorogva lépett egyet felém.
- ...hó. - fejezte be a mondatomat, ahogy megállt tőlem fél lépésnyire, majd jobbjával egy tincsemmel kezdett játszani, majd felém hajolt. Tudom, hogy képtelenség, de úgy éreztem, mintha a zsebemben a kapott kis csomag égetett volna, nadrágon keresztül! Olyan sebességgel kerültem a szoba másik felébe, mintha csak teleportáltam volna, aminek a mellékhatása a vörös fej... Ezt lassan kezdem megszokni.
Éreztem, ahogy kissé gúnyos, de hihetetlen perverz és szórakozott mosolyra húzza ajkait, majd felém fordul.
- Hát nem szép a szoba? Minden zöld, vagy fehér, de szerintem ízléses! Mondjuk én nem szeretem a zöldet, a fehérrel semmi bajom, a békákkal sincs, persze csak akkor, ha nem igazi! Az élő békáktól félek, de amikor bioszon boncolni kellett, én rosszul lettem és a gyengélkedőn végeztem. De nézd, ez a béka nagyon aranyos, nagyon szeretem ölelgetni, pedig nem is az enyém! - kaptam fel a földről zagyvaságaim közepette barátnőm plüssét, és mutattam a fiú felé, aki egy félmosollyal az arcán a falnak dőlt, és engem nézett. - Megöleled? Tényleg puha! - nyújtottam felé, mire már nem bírta tovább és felnevetett. Ha lehetséges, még jobban elpirultam. "Rie, szánalmasan viselkedsz, azonnal menj oda, és ne merészelj elmenekülni!" Tényleg tettem felé egy lépést, ő leült az ágyra, én pedig megtorpantam. "Nem, én még ehhez gyáva vagyok! Egy gyáva kukac! Szűzen fogok meghalni, esetleg bevonulok apácának!" Még bólintottam is egy kisebbet a gondolatra. "Ugyan már, te ostoba liba, ezt nem gondolod komolyan! Itt van tőled pár lépésre egy tökéletes srác, aki szeret téged, önként és dalolva ágyba vinne, erre te hisztizel?! Egyébként is" A belső hang kis szünetet tartott, és megjelent a vállamon egy nagyon perverz mini- Rie."... Aya meg fog ölni, ha megtudja, hogy elmenekültél." Nyeltem egyet, ahogy felrémlett előttem barátnőm égnek álló szőke haja és minimum három órás kioktatása.
- Igazán szórakoztató, ahogy saját magaddal vitatkozol, hogy lefeküdj- e velem, vagy sem, de lassan lenyugodhatnál. - szólalt meg az ágyról Shinichi, még mindig vigyorogva, majd megpaskolta a maga melletti helyet. Ráharaptam alsó ajkamra, és odabicegtem hozzá, olyan messze ülve tőle, amennyire csak az ágy engedte. Nem sértődött meg, sőt! Szerintem kifejezetten élvezte a zavarom. Középső- és mutató- ujját lábakként használva lépegetett felém, s mikor oda kaptam a fejem, a "kéz- emberke" megtorpant, majd tétován lépett még kettőt. Elmosolyodtam, ahogy rájöttem, mi ezzel a célja. Mosolyomat észrevéve újra elindult felém, rá a combomra, onnan oldalamra, vállamra, majd tenyere a tarkómra csusszant, ahogy Shin feje az ölemben landolt. Eltűrtem egy rakoncátlan fekete tincset a szeméből, kezét pedig tarkómról visszaejtette saját mellkasára. A haját simogattam, ő pedig lehunyta szemeit. Már kezdtem azt hinni, hogy elaludt, mikor újra megszólalt. - Én vagyok ennyire ijesztő? - a gombóc, ami ekkorra teljesen nyomtalanul eltűnt a gyomromból, most visszaköltözni készült.
- N- nem, csak... - kinyitotta kék szemeit, s kíváncsian várta a folytatást.
- Csak? - felült, de nem távolodott el, így orrunk majdnem összeért.
- Csak... - kezdtem újra, mire tekintete számra siklott, s lassan elindult felém. - ...gyáva vagyok. - nem tudom, meghallotta- e, mert ha nem tudom, mit mondok, nem értem meg szavaimat, hisz jóformán csak tátogtam. Azt se sokáig, ugyanis lágy csókot váltottunk. Jobbja felsimított combomon egészen csípőmig, onnan oldalamon vállamig, majd nagyon finoman eldöntött az ágyon. Átkaroltam a nyakát, mire szinte láttam magam előtt elégedett mosolyát, ami viszont újra felébresztette bennem a hisztis csitrit, gyomrom pedig újfent remegni kezdett. Gondoltam ezt szóvá is teszem, mikor elengedett, de nem volt rá időm.
- Rie, lazíts egy kicsit, minden oké! - torkom kiszáradt, ahogy újra ráharaptam ajkamra.
- Én nem félek! - mondtam ki felszegve államat, s a falat stírölve. "Hmm, milyen izgalmas fal!"
- Ezt egy szóval sem mondtam, de még szerencse, ugyanis nincs mitől. - hallottam a hangján, hogy mosolyog, majd megéreztem kezét mellemhez siklani, mire rögtön odakaptam, és szorongatni kezdtem jobbját.
- Na jó, talán egy kicsit félek! - hadartam el, ahogy visszakaptam rá tekintetem, ő pedig egy mindentudó mosollyal nyugtázta kijelentésemet. Jobbja ujjait enyémekkel fonta össze, másik kezével pedig játékosan simogatta az oldalam.
- Nincs mitől. - suttogta, s megvárta, míg kisebbet bólintok, csak utána hajolt le, hogy gyors puszit nyomjon ajkaimra, majd elinduljon lefelé nyakamon.
Igyekeztem ellazulni, és kicsit oldalra döntöttem a fejem. Ahogy ezt felfedezte, másik kezével feljebb gyűrte a fölsőmet, s ekkor esett le, hogy jobbjával még mindig az én kezemet fogja, csak azért, hogy nyugtasson. Elégedetten mosolyodtam el, ahogy kiszabadítottam balomat, s remegő kezekkel nyúltam ingje gombjai után. Meglepve emelkedett fel kissé, mire nekem is sikerült felülni, így viszonylag jobban ment a gombolás is. Megvárta, amíg ügyetlenkedve végzek az összessel, majd bátorságot merítve simítottam fel hasfalán, mellkasán vállára, hogy leoperálhassam róla az inget. Szinte válaszként tartott ülve, hogy ne tudjak visszafeküdni, majd húzta le rólam a fölsőt, végigsimítva derekamon, oldalamon, karjaimon, majd a felesleges anyagot a sajátja után áthajította a válla fölött. A sarkára ült, majd magával szemben az ölébe húzott, ott folytatva nyakam ostromlását, ahol abbahagyta. Én ujjaimmal a hátát simogattam, és megállapítottam, hogy iszonyú izmos... Nem olyan izomagy- feeling, inkább csak olyan pont jó. Lesimította vállamról a melltartó pántját, majd ajkaival mellem felé indult, egyre hátrébb döntve, majd egyetlen mozdulattal kikapcsolta melltartómat és dobta a földre. Hányszor csinálhatta már, hogy ilyen könnyen megy neki?!
Kisebb nyögés szakadt ki ajkaim közül, s túrtam hajába, mikor elérte kebleimet. Mivel már lehámozta mellkasomról a felesleges anyagokat, újra eldöntött az ágyon. Bal alkarján támaszkodott fejem mellett, hogy ne nehezedjen rám teljesen, ajkaival lesiklott melleim között, s amúgy is ütemtelenül vettem a levegőt, de amikor megéreztem, hogy egyik kezével nadrágomnál kezd ügyködni, szívem is kihagyott pár ütemet. Szerintem számított rá, mert elszakadt bőrömtől, s homlokomra adott egy puszit, majd arcomra, számra, államra, majd fülem alá. Kirázott a hideg, nem azért, mert nem élveztem, és nem bírva tovább csókba vontam. El tudtam képzelni, milyen elégedett magával, de ez most nem fogott vissza. Minden bátorságomat összeszedve simítottam le mellkasán, majd hasán, s nadrágon keresztül érintettem meg legféltettebb testrészét. Meglepetten nyögött a csókba, s még gyorsabb és hevesebb mozdulatokkal gombolta ki nadrágomat, majd ahogy kissé megemeltem csípőmet, húzta le rólam a ruhadarabot, majd dobta a földre.
Egy hideg, furcsa anyagú valami landolt a combom mellett, mire elszakadt ajkaimtól, mindketten megálltunk mozdulataink közben, majd arcomra olyan pír szökött, hogy le kellett hunynom szemeimet pár pillanatra. Shin elvigyorodva vette kezébe a kis csomagot, majd nézett rám perverzül.
- Tehát nem csak én készültem a mai estére.
- Én... Aya nyomta a ke- ... - befejezni nem tudtam, mert barátom ott folytatott mindent, ahol az előbb éppen abbahagyta. Ténykedő jobbját megéreztem, ahogy fehérneműn keresztül izgatni kezd, amitől kissé remegni kezdtem, s én felsimítottam mellkasán vállára, majd le karjaira, s vissza. Kissé erősebben haraptam ajkába, mikor kicsit később két ujjával belém hatolt. Eddigi szaggatott légzésem most inkább hullámzóvá vált, így muszáj volt elszakadnom barátom ajkaitól, hogy kibírjam. Ujjaimmal hátrasimítottam hátára, majd hajába túrtam. Képtelen voltam visszafojtani jóleső sóhajaimat, ami nagyon tetszett neki, ezt tudtomra is adta. Egyre többször rándultak össze izmaim, mire Shin egyszerűen kihúzta belőlem ujjait, majd hajította a fehérneműmet a földre ugyanazzal a mozdulattal. Többet akartam, s ruhák suhogása jelezte, nemsokára meg is kapom.
- Rie! - hallottam kissé rekedt hangját, ahogy közvetlenül az arcom fölé hajolt. Orrunk össze ért, szemét lehunyta. - Biztosan... akarod? - keze kissé megremegett, ahogy megsimogatta arcomat. Kék íriszei választ várva csillogtak rám, én pedig alsó ajkamat beharapva bólintottam. Éles fájdalom hasított belém, majd kellemetlen érzés öntött el, mellette mégis azzal a jóleső bizsergéssel. A fájdalom nem akart szűnni, úgy éreztem, végig ilyen lesz, sőt, még utána is ezt fogom érezni. Körmeimet barátom hátába vájtam, ahogy szemeimet is összeszorítottam.
- Shin... - leheltem, mire még szorosabban bújt hozzám, s nyugtatóan simogatni kezdte az oldalamat. Kicsit jobban lettem, mire kisebbet bólintottam. Szerencsére értette, és nem kellett kinyökögni, amit akartam, bár aligha lettem volna képes rá. Lassan mozogni kezdett, mire ha lehet, még inkább bőrébe karmoltam. Szinte nyomtalanul tűnt el a fájdalmam, helyére már csak a csodás, semmihez nem fogható érzés került. A szobát megtöltötték sóhajaink, majd egyre sűrűbb, visszafojthatatlan nyögéseink. Nem is tudom, mikor fontam át lábaimat derekán, csak azt vettem észre, hogy vádlim alatt érzem, ahogy megfeszül a háta, épp enyémmel együtt, ahogy minden izmom is, majd elernyed, s mindketten pihegve próbáljuk rendezni lélegzetvételeinket. Lassan kicsúszott belőlem, majd szorosan magához vonva feküdt el mellettem.
- Tényleg... megálltál volna? - kérdeztem pár perccel később, mire vigyorogva rám nézett.
- Aligha tudtam volna, de muszáj volt biztosra mennem. - egy pillanatra kinézett az erkélyajtón, s követtem példáját. Odakint hatalmas pelyhekben hullt a hó, én pedig elmosolyodtam. "Ha akkor nem késem le a vonatomat, még mindig... khmm, tehát szerintem értem, mire gondolok. Mostantól akkor késem le a vonatot, amikor csak tehetem... meg amikor nem!" A nadrágzsebem mélyén megszólalt a telefonom, de ahogy barátom karja körém fonódott, valahogy nem tudott érdekelni. Ki érti ezt?
"Persze félő, hogy anya az, és soha többet nem enged el sehova...... akkor pedig meg kell növesztenem hajam... Hehe, el nem tudom képzelni, ahogy Shin az erkélyem alatt állva azt kiabálja: Rie, Rie, ereszd le... Na várjunk, nekem nincs is erkélyem... Akkor lehet, hogy fel kéne venni? Á, dehogy! Abból eddig csak jó származott, ha nem úgy tettem, ahogy anya mondta, nem? De! Azért menjünk biztosra, és lássuk az elmúlt időszakot... Hóesés, bébiszitter, álompasi... A telefon ott rohadhat el!"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
