AJÁNLOM AZ OLDALT
Ez a világ romos, életre képtelen,
És benne az ember, ki oly’ védtelen,
Mert űzi őt a bolygó többi lakója,
És szíve, mely sosem tér nyugovóra.
Ez a világ hangos, fegyverek ropognak,
Családok, barátok mind szétszakadnak,
Éhen és szomjan hal sok ártatlan gyerek,
Aki az egészről semmit sem tehet.
Ez a világ gonosz, sok ember becstelen,
Eltiporja mind, ki gyenge, nincstelen,
A holttestek felett győzelmi tort kerít,
Rablótársainak bőkezűn terít.
Ez a világ rohadt, mint a romlott alma,
Mégis mennyien marakodnak rajta,
És az ember csak küzd, harcol valamiért,
Míg végül rájön: mások zsebeiért.
Ez a világ pusztul, beindult az óra,
Visszaszámol, míg bírja a rugója,
Ám egy nap megáll, a számláló nem ketyeg,
És eltűnünk mi, lelketlen emberek.
