Sir Arden a megbeszéltek szerint levált a csapattól és két mágustársával a külvárosban hátramaradt, hogy fedezzék a többiek menekülését. A már jócskán kapatos, szedett-vedett banda könnyelműen támadt a fiatal varázslóra. Lion híres volt, de az alkohol már úgy eltöltötte a zsoldosagyakat, hogy nem ismerték fel. Józanul soha sem kötöttek volna belé... Az Oroszlán és két társa megpróbálta őket minél jobban elcsalni szövetségeseiktől és a városból menekülőktől. Az ezüstsörényű fiú úgy tett, mintha megsebesítették volna. Így a támadók azt hitték, hogy legyengült. Alkalmas, elnéptelenedett helyet találva viszont a három mágus szembefordult a tekintélyes számúra duzzadt üldözőcsapattal. Kinyújtották kezeiket, és egy közös varázslathoz folyamodtak. Ryken és Anter szélörvényt idéztek meg, Lion pedig szikrázó energiakisüléseket. Az egész egy hatalmas energiaörvénnyé egyesült, és végigsöpört a döbbent martalócokon. Nem sok maradt belőlük... testüket a hatalmas erő a hátuk mögött álló - már korábban is - romos házfalakba passzírozta.

***

A három mágus továbbindult. Útjukból kisebb varázslatokkal takarították el a kellemetlenkedőket, amikor Lion lova nyugtalanul horkantva jelezte: kisvártatva nemkívánatos találkozásban lesz részük. Mindhárman megérezték a fekete mágia borzongatóan jeges fuvallatát.

- Morodas... - mormogta Ryken gyűlölettel.

- Lám, újra találkozunk, pedig úgy gondoltam megöltelek. Azt reméltem, hogy véglegesen elintéztelek, de akkor nem sikerült. Aztán hallottam, hogy túlélted, de sokáig fogsz még sebesülten feküdni. Most viszont nem fogsz megmenekülni! - sziszegte utálattal vegyes lenézéssel a sötét mágus az ezüst-szőke fiúnak.

- Kevés vagy hozzá, hogy megölj - húzta el a száját egy pillanatra gúnyosan Lion, miközben kardjával a kezében, ugrásra feszült izmokkal várakozott. Arca nyugalmat és egykedvűséget tükrözött, pedig a lelke üvöltött. Nem félt. Nem! Azok az idők rég elmúltak. A gyermeki lelkével együtt tűntek tova.

- Hm... a családodat sikerült kiiktatnom, a kardok is nálam, és kedves barátnéd már hallgat. Örülj, hogy egyelőre még nem örökre. Sayaka érti a dolgát.

Sir Arden magában megdöbbent, de ügyesen palástolta. Tehát jól sejtették Hawkkal: Morodas birtokolja mindkét kardot, és Lydia is - közvetve – az ő hatalmi játékának áldozata... Az átkot a Démon egyik szolgája, a boszorka bocsátotta a lányra. Sayaka, az ezerszer is átkozott némber!

Lion álarca tökéletes volt. A bosszúállás démona belül marcangolta, követelte lelkében a jussát, mégis nyugalmat erőltetett magára és fagyos egykedvűséggel válaszolt:

- Az rég volt már, amikor meghaltak. Azóta erősebb lettem. És nincs barátném. Senkim sincs.

- Valóban? - kérdezett vissza ellenfele, arcára fagyott kegyetlen vicsorral, miközben elveszítve türelmét, megtámadta az Oroszlánt.

A fiatal mágus számított a hirtelen kardcsapásokra, és sikeresen védekezett, miközben két társa is összecsapott a varázsló szolgáival. Sir Karleen a mágikus erejét is belevitte a küzdelembe. Kardja halványzölden felfénylett, miközben a fegyvere aurája összeolvadt a sajátjával. A különleges pengét ugyanaz a mester kovácsolta, mint a Két Hold Kardjait. Csak nemrég készült el, és erről a kardról sem a Démonnak, sem jobbkezének nem volt tudomása, szintúgy arról sem, ki volt a készítőjük. Ezek után Morodas nem volt Lion számára kemény falat. Ellenfele a kard láttán megdöbbent, mégis egyfolytában támadott. Fekete mágia bevetésével próbálkozott, amit az Oroszlán és kardja szinte tükörként vert rá vissza. Így tulajdonképpen Morodas a saját mágiájával okozta vesztét: az általa előhívott pokolszellemek pillanatok alatt falták fel és tűntek tova...

A Démon „bizalmasával” végezve az ifjú lovag körülnézett, társait kutatva. Ryken és Anter még küzdöttek a zsoldosokkal, ők is bevetették mágikus erejüket. Tornádótölcsér kapta fel támadóik egy részét, a falhoz és a fatörzsekhez csapkodva testüket. Ryken villámot idézett, ami sikeresen leamortizálta a többi martalócot. Örült, aki közülük életben maradt.

Amikor végeztek, megkönnyebbülten sóhajtottak. A harc mindhármuk mágikus erejéből elvett. Ryken gyengült le közülük legjobban, azonban szerencsére csak rövid időre.

- Azt javaslom, mielőbb tűnjünk innen - szólt lihegve.

- Azon leszünk - bólintott Lion.

- Menjünk, hozzuk rendbe kissé magunkat - nézett végig elszakadt, poros, helyenként vérfoltos ruhájukon és felszerelésükön. Az előző éjjeli táborhelyükhöz indultak, de ott menekültekbe botlottak. Közöttük felfedezték vendéglátójukat, Jacket, és családját. Egyenesen hozzájuk léptettek. Lovaikról leszállva köszöntötték az öreget, és elmondták, hogy a rendet felforgatók nagy részét likvidálták. A többit a városlakókra bízták.

A bujkálók örömmel fogadták a hírt, és csapatot szerveztek. Akadt a rejtőzők között néhány ember a városi őrség tagjai közül is. Csakhamar mindnyájan visszatértek városukba.

Amint az anathiak távoztak, és a környék lecsendesedett, a három mágus védő erőteret hozott létre. Utána megfürödtek a melegforrásnál, rendbe tették lovaikat, öltözéküket és fegyvereiket. Majd leültek táplálkozni. Míg ez utóbbival foglalkoztak, addig lovaik is nagyokat haraptak a tisztás dús füvéből.

- Nemsokára sötétedik. Mit gondoltok? Utazzunk éjjel, vagy keressünk egy rejtettebb pihenőhelyet? - tette fel a kérdést Sir Karleen.

- Hm... - rágcsált egy darab húst elgondolkodva Ryken. - A környékről minél előbb el kellene tűnnünk, mert a Démon előbb-utóbb keresni fogja az embereit.

- Én is így látom - bólintott az ezüst-szőke, majd hozzáfűzte:

- Még valami: Morodas elszólta magát a halála előtt. Az ifjú Lady Knightot a Démon szolgája, a boszorka átkozta meg.

- Sayaka?!- lepődött meg Anter.

- Igen.

- De, miért?

- Egyrészt az Ezüst Hold Kardjának titkát akarta ő is belőle kiszedni, de azt a lány és Roberto sem ismerte. Másrészt valahogyan a fülükbe jutott, hogy amikor megsérültem, ő ápolt. Arra lehettek kíváncsiak, Lydia mit tud rólam és merre indultam onnan, de ő erre sem ismerhette a választ. S hogy a Démonnak ne beszéljen róluk, átokkal elnémították. Azt hiszem, Sayaka nem annyira a Démon hatalmának megerősítésén fáradozott, hanem inkább Morodasnak és a saját erejének növelésén.

- Tehát az összefüggések egy része kiderült. Az ok, hogy miért bocsátottak átkot a kisasszonyra... De rengeteg ilyen hatású ráolvasás van. A feloldási módját nem ismerjük, mert ahhoz tudni kellene a bűvölő igét - latolgatta Anter.

- Talán Alisa azt is meg tudja fejteni... - tűnődött az Oroszlán.

- De akad ezzel kapcsolatban még egy-két égető kérdés: például a Sárkányhercegnő, meg a kardok holléte. Fontos, hogy a mágikus fegyverek ne jussanak a Démon birtokába, mert akkor Alisa jóslatainál is nagyobb hatalom kerül a kezébe - vetette közbe Ryken, lenyelve a húsdarabot.

- Hm... a kardok szerintem csak egy helyen lehetnek: Morodas várában elrejtve. Talán Sayaka őrzi. Hiszen a terv valószínűleg az volt, hogy a kardok segítségével az alvezér hatalmasabb lesz uránál, és őt félreállítja – emlékeztette az ezüsthajú.

- Akkor most a Démonnak tettél szolgálatot, hogy jobbkezét megsemmisítetted - mondta a mágusnövendék.

- Mondhatjuk így is, de más nézőpontból szemlélve egy ránk nézve veszélyt jelentő ellenfelet győztem le - válaszolta. Felszedelőzködött, majd két társához fordult:

- Indulnunk kellene.

- Igaz, de azonnal nem mehetünk a találkozóhely felé. Hátha valaki a nyomunkat keresi.

- Kitérőt teszünk, hogy az esetleg minket követőket tévútra csaljuk.

- De a Démon és a boszorkány...

- Ők nem képesek arra, hogy mágiával megtaláljanak. Ezért is kellene nekik még nagyobb hatalom és erő.

- Értem. Akkor induljunk! Merre?

- Északnak. De nem Tanan felé. Kitérőt teszünk a Térkapun keresztül. Első cél: Port Pearl.

- A Gyöngykikötő? Mit keresünk ott? - kérdezte csodálkozva Anter.

- Drága barátom, nem értelmetlen a cél. Majd meglátod, ha odaérünk - válaszolta rejtélyesen Lion.