Előhang


A félhomályos, néptelen folyosón halk léptek csosszantak. A fiatal férfi igencsak ügyelt arra, hogy minél kevesebb diákkal vagy tanárral fusson össze. Nem csoda, hiszen tilosban járt. Órájára pillantott, majd elégedetten szedte elő zsebéből az egyik ajtó kulcsát. Pár napja sikerült megszereznie a portás éberségét kijátszva a pótkulcsot, amivel észrevétlenül bejuthatott az egyik kollégiumi szobába.
Még maga sem tudta, pontosan milyen tárgy kellene neki abból a szobából, csakazt tudta, hogy miért akart oda bejutni. Gyors körültekintés után halkan kattant a zár. A férfi hideg mosollyal nyugtázta, belépett és szétnézett.
Egy átlagos kollégiumi lányszobát szemrevételezett. A három ágy szépen be volt ágyazva, pléddel letakarva, de az ágyakon hevert néhány széthagyott tárgy, feltehetőleg gazdáiknak már nem volt idejük azokat is elrakni.
Az egyik ágyon ottfelejtett jegyzet árválkodott, a másikon egy pulóver.
Ő a harmadik ágy mellé lépett, amiről tudta, hogy azé a lányé... Ott egy nyitott sporttáskába néhány személyes holmi volt bekészítve, már a hét végi hazautazás jegyében.
A táska zsebéből egy kemény fedelű könyvecske kandikált ki. A férfi kivette, megnézte címlapját és gúnyosan elmosolyodott.
"Megvagy!" - gondolta.
A címlapon elegáns betűkkel csak ez az egy szó állt: Diary.
Elsétált az ablak elé, kinyitotta a könyvet és nekiállt olvasni...

***

1. Fejezet - Mindennapok

A középiskolai lányosztály zsongani kezdett. Befejeződött az óra, kicsengettek. A negyven lány tíz percre kiszabadult kalitkájából, a tanteremből. A legtöbben szétszéledtek az iskola épületében, barátnőiket, ismerőseiket - vagy éppen a tanári kar tagjait - felkeresve...

Lassan elraktam táskámba könyveimet, és előszedtem a következő órára valókat. Egyedül voltam a teremben. Nem is bántam túlzottan. A negyven lány között igazi, bizalmas barátnőt nem találtam. Társaimmal csak felszínes beszélgetéseket tudtam folytatni - ha éppen folytattam. Eléggé csendes, magamba zárkózó, álmodozó lány voltam, aki nehezen nyílik meg. A nyitott lányokat "titokzatosságom" bosszantotta, bár soha nem akartam senkit bántani, vagy idegesíteni.
Jól tanultam, és nem nagyon jártam szórakozni. A társasági élet divatos
viselkedés formái idegenek voltak számomra. Szüleim szigorúan fogtak, néhány alkalom kivételével csak a korcsolyapályára és az uszodába jártam húgommal és néhány ismerősünkkel.
Hozzáteszem, a szüleim jót akartak. No és nem vetett fel bennünket a pénz, bár egész aktív életükben keményen dolgoztak. A legszükségesebbeket azért mindig előteremtették...
 
A termetem magasnak, karcsúnak, csinosnak volt mondható. Barna félhosszú hajam vállam alá ért, és zöld, kissé ferde vágású "macskaszememmel" tekintettem a világba - ez utóbbit kun őseimtől örököltem. Viszont nem viseltem a legutolsó divat szerinti ruhákat, nem jártam hetente fodrászhoz és kozmetikushoz, nem voltak menő fiúbarátaim, és nem jártam a város egyik legelegánsabb szállodájában üzemelő diszkóba sem. Félszeg voltam, hallgatag. Szürke egérke, de akiben ott rejlett a lehetőség, hogy talán egyszer színpompás kolibrivé váljon...
A nagyvilági életet élő társaim szemében mindez gerenda nagyságú szálka volt. Minden nap szenvedtem néhány osztálytársnőm álszent, lenézően gunyoros viselkedése miatt. Az irigységüket is el kellett viselnem, miszerint legalább a tanárok elismertek jó osztályzatokkal az iskolai teljesítményem miatt - amit persze kemény tanulással értem el. Az állandó szenvedést olykor néhány jólelkű osztálytársam átmenetileg
enyhítette, de, mint említettem, igazi barátnőt nem találtam köztük.
Választott, leendő szakmánk megtanulásához zenei képzésre is szükség volt, melynek részeként kötelező énekkarra jártunk.

Második év elején itt ismerkedtem meg az akkor elsőéves Ritával. Egy szólamot énekeltünk, a próbák során egymás mellett ültünk. Neki kissé meg tudtam nyílni. Eléggé összebarátkoztunk, sokat beszélgettünk.
A középiskolánkban elsősorban gimnáziumi osztályokat indítottak, és mellettük működött néhány szakközépiskolai osztály, amelynek egyikébe jártam. Nos, hát az igazság az, hogy nem csak leány tanulókból állt az egész iskola. Még elsőévesként egy folyosóra kerültünk egy szintén elsőéves gimnazista osztállyal, olyannal, amelyikben - koedukált lévén - fiúk is tanultak.