- Na végre, megvagy! Már azt hittem, hazamentél. Nem sok értelme van, hogy itt vagy... Ja, szia! - bökte oda Gábornak, aki kissé megütközve, csodálkozva nézett kedves hugicámra.
Sóhajtva bontakoztam volna ki álomlovagom öleléséből, de ő nem hagyta. Egyik karjával most is szorított magához, ahogy mellette álltam.
- Ő a húgom - mondtam neki.
Gábor bemutatkozott. Testvérem csak a keresztnevét mormolta oda, miközben kissé irigy tekintettel végigmérte szerelmemet. Majd hozzám fordult:
- Csak azért kerestelek, hogy tudd, nem veled megyek haza. A lépcsőház előtt találkozunk! - vetette oda még, elmenőfélben.
- Huh... Mindig ilyen? - kérdezte Gábor, amikor Lenka elment.
- Elég gyakran. Nem bírja elviselni, ha nem ő van a fiúk figyelmének
középpontjában.
- Ne is törődj vele - simogatta meg arcomat. - Hol is tartottunk?! - nézett rám huncut mosollyal.
Mosolyog?! És milyen jól áll Neki! Ismét magához húzott követelőn, és újra ajkaimat birtokolta. Érzéki csókunk ismét elgyengített, de karjai szorosan tartották az érte reszkető testemet.
- Miért teszed ezt velem? - suttogtam neki, amikor lélegzethez jutottam.
- Mert szeretlek! - mondta lágyan, miközben egy percre sem engedett ki karjai öleléséből. Gyönyörű szemeiben lángolt a szenvedély. Éreztem, hogy vallomása a szíve legmélyéből szólt. Szemeimben megéreztem a könnycseppek születését, majd két csillogó csepp elindult lefelé az arcomon. A boldogságé. Könnyeim fátyolán keresztül néztem tovább a szemeit.
- Én is szeretlek! - válaszoltam.
Kezének finom mozdulatával letörölte arcomról a könnyeket, és újra egymás karjaiba bújtunk. Csak arra eszméltünk fel, hogy bemondták: nemsokára zár a pálya. Kézen fogva lesiklottunk a jégről, és levettük a korcsolyánkat. Gábor a házunkig kísért. Mivel a húgom még nem volt ott, nem hagyott egyedül, megvárta azt a pár percet, míg Lenka is megérkezett. Utána hazaindult. Tudtam, másnap este találkozunk. Mégis rettenetesen éreztem magamat, amikor eltűnt a szemem
elől. Mintha a lelkem másik fele ment volna el, még ha kis időre is. Soha nem éreztem még ilyesmit. Otthon gyorsan eltűntem szem elől, bebújtam a takaróm alá, és aludni próbáltam. Nem ment. A néhány órája történtek jártak az eszemben.

Másnap délelőtt beléptem az uszoda ajtaján. Holmimat egy kis sporttáskában vittem, a vállamra vetve. Lépteimet a női öltöző felé irányítottam. Hamar átöltöztem. Egy fekete bikiniben sétáltam a medencéhez, törölközőmet lóbálva, amit gyorsan le is raktam egy padra.
Szeretek ilyenkor úszni. Alig vannak, kényelmesen tempózhatok. Rövid zuhany, majd a medence széléről beleugrottam a gyönyörű, tiszta vízbe. Egyenesen siklottam lefelé, majdnem az aljáig, majd a lendületet kihasználva homorítottam - máris suhantam felfelé, a víz színére. A felszínre bukkanva levegőt vettem, és úszni kezdtem. Élveztem, ahogy a kellemesen hűs víz lágyan körülölel, míg buborékok siklanak el mellettem az áramlással, miközben tempózok. Jó néhány hossz megtétele után felhúzódzkodtam a medence szélére, kiültem picit pihenni. A víz bőrömet csiklandozta, míg cseppjei legördültek rólam. Eközben valaki mögém állt és befogta a szememet.

Ismerős illatot éreztem - és szabadulni próbáltam. Megfogtam a szemeimet leszorító kezeket, majd erősen a medence felé húztam. Teljes siker! A fejem fölött keresztülrántva sikerült belevágnom a medencébe zaklatómat: Zsoltot. Amikor felbukkant, csak tátogni tudott a meglepetéstől és a levegőhiánytól.
Nem szóltam, csak ránéztem, kissé gúnyos mosolyra húzva a számat. Lassan felálltam, és arrébb vonultam.
Ekkor megláttam Gábort, ahogy döbbenten áll a medence másik szélén, majd szélesen elmosolyodik. Ő itt?! Visszamosolyogtam, és egy szép fejessel beleugrottam a vízbe. Felé indultam, miközben ő is beugrott a medencébe, és úszni kezdett.
Félúton talákoztunk. "Repültünk" - vagyis úsztunk egymás karjaiba.
Eközben hátamban éreztem Zsolt eléggé meglepett tekintetét. Gondolom, eleinte azt hitte, hogy hozzá ugrom be, de elegánsan elúsztam mellette. Azt hiszem, megértette, hogy végleg dobtam. A szó szoros értelmében is.

Amikor Gáborral elértük egymást, ő elkapta a derekamat. Ajkaink hosszú csókcsatát vívtak. Az épp hogy langyos vizet melegnek éreztük. Vizes testemmel éreztem forró bőrét az enyémhez simulni. Szédületes érzés volt.
A csók után a hátamhoz simulva ölelt át, derekamnál fogva húzott ki a part felé. Én csak feküdtem a vízen, félig az ölében, ahogy hátrafelé úszva vitt magával. Eközben megláttam a kék szemű démont a medence szélén állva. Nézett, és még mindig nem tért magához.
Boldogan sóhajtva simultam még jobban kedvesem biztonságot jelentő, ölelő karjába. Lelkem megnyugodott, előző este elszakadt másik fele itt volt, mellette.
- Hogy kerülsz ide, édesem? - kérdeztem tőle.
- Tegnap a jégpályán említetted, hogy ma úszni jössz. Gondoltam, megleplek. Látom, nem csak úsztál - nézett rám hamiskás mosollyal.
- Nem számítottam rá, hogy itt lesz. De valld be, élvezted, ahogy elegáns
mozdulattal megszabadultam tőle - mosolyogtam vissza huncutul, amire édes kacagást kaptam jutalmul. Lovagom vizes hajáról a legördülő cseppek az arcába csurogtak. Lesimítottam a vízcseppeket, majd a mozdulatot folytatva átöleltem a nyakát. Gábor a derkamon csúsztatta végig a kezeit, miközben szorosan magához vont. A hűs vízben testünk ismét összeért. Éreztük egymás minden apró rezdülését. Szívünk egyszerre lüktetett. Újra megcsókoltuk egmást.

Még úsztunk egy kicsit, aztán elbúcsúztunk és hazaindultunk ebédelni. Este a jégpályán ismét találkoztunk...