Sajnos, a nevedet nem tudom, és azt sem hogy megszülettél-e már. Amikor fogantál, a szüleid kimondták az ítéletet ránk: „semmi közötök nincs az unokátokhoz”. Apád és anyád, amikor egybekelt, mi ötven lépésre voltunk a házasságkötő teremtől, de mi nem kaptunk meghívást a ceremóniára. Azt, hogy ilyen közel voltunk a házasságkötő teremtől, anyádtól később tudtuk meg azzal a kijelentéssel, hogy csak azok voltak ott, akik a számára fontosak. Apádon és anyád apján kívül az egyik anyai nagybátyád volt jelen, mindenki más, aki megérdemelte volna, hogy ott legyen – nem volt ott.

Nem tudom a neved, de lelki szemeim előtt látlak… Tudom, hogy milyen egy újszülött baba, mivel én is apa vagyok - az apád apja. Apád szőke volt a születésekor, kék szemű, három kiló hatvanöt deka, erős, mély hangja volt, messziről meg lehetett hallani az újszülött osztályon, amikor idősebb nagybátyáddal meglátogattunk nagymamádat a kórházban.

Sajnálom, hogy úgy döntöttek a szüleid, ahogy döntöttek. Lehet, hogy soha nem fogsz bennünket megismerni, de később, ha majd nagy leszel és megkérdezed apukádat:

-Neked nem voltak szüleid? A szüleidnek nem voltak szülei, neked nincsenek testvéreid? - Akkor majd bátran nézz a szemébe és kérd arra, hogy mondja el az igazat. Ha mégsem kapsz tőle választ, akkor keress, kutass, olvass, légy kíváncsi, kérdezd az embereket, mert tudod, hogy minden ember hagy nyomot maga után.

Szülőanyád megfosztott tőlünk, hogy szerethessünk. Hogy mi baja van velünk? Talán az, hogy csonka családban nőtt fel, talán az, hogy nem tud viselkedni, szándékosan megbánt olyan embereket, akik jót akarnak vele cselekedni, vagy éppen túlságosan számító, és azt hiszi, hogy veled majd zsarolhatja az embereket, akitől eltiltott téged.

Az a legszomorúbb, hogy ennek az értelmetlen harcnak te leszel a legnagyobb vesztese… Nem ismered meg a még élő dédszüleidet, akik nagyon várják a megérkezésedet. Nem ismered meg apád szüleit, apád testvéreit, egy nagy családtól fosztanak meg téged, akik tanítanának, segítenének, óvnának, féltenének, babusgatnának, etetnének, itatnának, öltöztetnének, játékokkal halmoznának, kényeztetnének, és legfőképpen - ami a legnagyobb kincs, hogy - szeretnének téged.

Sajnálom, hogy ingerszegény, tanulatlan, durva környezet vesz most téged körül. Nekem csak annyi a kérésem hozzád, hogy tanulj sokat, légy különb a szüleidnél, légy emberséges, tisztességes, őszinte, becsületes, szeresd az embereket, mert élni csak így érdemes.

2017. 10. 09.