|
2. Cseppbe zárt érzelem
Esu Aries 2017.11.01. 14:52
Szerző: Két ember emlékére, akiket nagyon szerettem.
Aranysárga levelek közt
bújik meg most a szívem.
Cseppbe zárt érzelem gurul le
mindent látó szememből,
megszakadt szívemre.
Tudom, még most is itt
vagy velem.
Tudom, még most is
fogod kezem.
Nem hagynád, hogy bajom essen,
ó, én drága fény-hercegem!
Hó-leány, mondd, miért vetted el?
Piros-virág testét miért ölelted?
Hajnal-útnak miért engedted?
Drága mama, fiad immár
termő bölcsőben hever.
Tudom, még most is
itt vagy velem.
Tudom, még most is
fogod kezem.
Nem hagynád, hogy bajom essen,
ó, én drága, ifjú mesterem!
Teremtésre tanítottál,
szeretettel megáldottál.
Drága gyermekemnek elneveztél,
világodban nevelgettél.
Földanya kertjében
álomba merültél.
Virághölgyek szemében
örökké hős lettél.
S a fák, kik egykor betegeid voltak,
mesélik tetteid az utókornak.
2016. november 01.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
