Gábor ragyogó, melegbarna tekintetét a Lizáéba fúrta... Izzott bennük a szerelem. Liza smaragdzöld szemei is ugyanezt tükrözték. A fiú puhán két tenyerébe fogta kedvese arcát.
- Édes kicsi lány! Annyira hiányoztál! - suttogta, majd ajkát újra csókra szomjazva tapasztotta Lizáéra. A lány vágytól reszketve viszonozta. A vonat már rég elment, de ők még mindig a peron közepén ölelkeztek, mélyen beszívva egymás illatát... Végül csókjukat abbahagyták. Gábor egyik kezét kedvese derekára csúsztatta, a másikkal pedig felkapta a két sporttáskát.
- Gyere, menjünk.
- Hová viszel?
- Hozzátok. Lerakjuk a holmidat, te hozod a korcsolyádat. Hazavisszük az én táskámat is, utána kilátogatunk a jégre. Jó lesz így? Még meglepetést tartogatok... Nem is egyet.
- Igen, jó. Meglepetést?
- De ha most mondom el, nem lesz az - nevetett a srác, és egy újabb csókot adott barátnőjének.
Lizáéknál már otthon volt a család. Beszélgetés közben Gábor Liza szüleihez fordult:
- A családban nagy ünnep lesz a hét végén. A nagyikám születésnapja. Szeretném elvinni magammal Lizát, mert a mamám őt is várja. Csak hétfőn estére jönnénk haza. A kollégiumba úgyis  szerdára kell visszamenni mindkettőnknek.
Liza csodálkozva hallgatta. Gábor eddig ezt nem említette... Tehát ez a meglepetés?
- Rendben, de akkor valami szép ajándékkal kellene felköszöntenetek a nagymamádat. Hány éves lesz?
- 65 éves. Reggel majd úgy jövök Lizáért, hogy legyen időnk még vásárolni is, mielőtt indulunk. 9-re itt leszek - bólintott komolyan a fiú.
Ezután elindultak Gáborékhoz, majd a jégpályára.

Liza, miután este hazaért, még összekészítette a holmiját, hogy ne reggel kelljen kapkodnia. Szándékozott vinni egy mélyvörös bársony estélyi ruhát - mert barátja elárulta, a nagy családi ünnepeken mindenki ilyeneket visel - , meg egy kellemes pulóvert, pólót, farmernadrágot, hálóruhát, illatszereket.
A lány éppen reggelizett, amikor szerelme megérkezett. Mindketten kényelmesen, utazáshoz öltöztek.
Gábor felemelte Liza táskáját, elköszöntek, és lementek a lépcsőn. Amikor kiléptek az ajtón, Lizának feltűnt egy piros sportautó, amit még soha nem látott a ház előtt. Gábor egyenesen az autóhoz ment.
- Itt a másik meglepetés... Ezzel megyünk - nyitotta ki a kocsi ajtaját barátnője előtt.
- Ez...
- Igen, az enyém. Titokban tartottam előtted, hogy minél nagyobb legyen a meglepetés... Két hete vettem át. Örülsz neki?
- Nagyon - simított végig Liza a piros autón, csodálva azt, majd beült az ülésre.
- Menjünk vásárolni, aztán még felugrunk hozzánk is, anyáért és a holmikért.
A pár vett a mamának egy csodaszép pulóvert, aztán elmentek a virágboltba a csokorért, meg a cukászdába a tortáért, amit még a hét elején Éva néni rendelt meg. Amikor végeztek, elindultak Gábor édesanyjáért.
A lakásba érve újabb meglepetés várta őket:  Éva néni nem volt otthon. A konyhaasztalon találtak egy üzenetet:
" Tibi bejött értem, elmentem segíteni. Gyertek utánunk, ha a vásárlással végeztetek..."
- Hm... a holmimért úgy is fel kellett jönni - ölelte át a lány derekát lovagja.
Liza hozzásimult, mire kapott néhány lágy, érzéki csókot a nyakába. Felsóhajtott, és végigsimított Gábor hullámos, dús haján, míg a fiú már az ajkát vette birtokba. Egymás szemeibe nézve - a ki nem mondott kérdésre - lángoló, vágyakozó tekintetük felelt. A srác ölbe kapta kedvesét, és már vitte is a szobájába, és óvatosan letette ágyára.
Egy jó óra múlva a beteljesedett szerelemtől kábán bújtak egymás karjaiba. Némi pihenő után zuhanyozni indultak. A kellemesen meleg víz újra felszította vágyaikat...

Dél felé indultak el a nem túl távoli kis város felé, de megálltak egy gyorsétteremnél, hogy bekapjanak pár falatot. Amint jókedvűen nevetgélve léptek ki az étterem ajtaján, Gábor hirtelen megtorpant, és kedvesét is visszatartotta. A lány először értetlenül nézett, de aztán meglátta gyűlölt évfolyamtársát, Lacit, aki állandóan zaklatta.
- Mit keres ez itt? - sziszegte halkan, de mérgesen.
- Még nem vett észre. Valószínűleg véletlen... - válaszolta párja - Gyere, nehogy meglásson téged.
Gyorsan beültek a piros autóba. Balszerencséjükre a kis csodajárgány feltűnt az utált pasinak. Meglátta a benne ülő Lizát, aki hiába fordult el.
Laci tehát bevágódott saját kocsijába, nem törődve az utána kiabáló nővel, akit minden lelkiismeretfurdalás nélkül faképnél hagyott. Messziről követte a piros autót. Az kapóra jött neki, hogy arra tartottak, amerre lakott - egy kisváros melletti faluban.

A piros autó megállt a kisváros egy csendes utcájában, egy kertes ház előtt. Az erőszakos fiú messziről figyelt.
Gonoszul elvigyorodott, amikor meglátta, hogy a pár kiszáll. Úgy döntött, még vár egy kicsit...
Lizáék nem vették észre. Bementek a házba, ahol nagy örömmel fogadták őket. Ott volt Kistigris - azaz Tibi is.
A mami nagyon közvetlen, de úri modorú idős hölgy volt. A nagy házban nem egyedül élt, hanem Tibi családjával, de tőlük külön, az  emeleten.
A ház tele volt vendégekkel. Liza és Gábor egy szobába került. Ők ennek nagyon is örültek... Lerakták holmijukat, és a fiú vitte barátnőjét  magával, hogy megismerkedjen minden vendéggel. Megmutatta neki a házat és a kertet is. Mivel az ünnepi vacsora még nem ezen a napon volt, a kertben ettek egy kis könnyű vacsorát. Majd a meleg, kora őszi alkonyatban kiültek kettesben a lugasba. Halkan beszélgettek és kóstolgatták egymás csókjait.