Lyn fáradtan ballagott a szálloda halljában a kijárat felé. A Susia végzett az aznapi próbával, amit már a fesztivál helyszínén, a szálloda nagy színháztermében tartottak. A máskor kötözködő és acsarkodó Falka ma szokatlanul visszafogott volt a dobossal szemben, viszont minden energiájukat beleadták a zenélésbe. A megmagyarázhatatlan jelenség felett Lyn nem sokáig töprengett. A japán dobos a hallban ismerősökbe botlott. Az Akuma tagjai várakoztak a kényelmes fotelekben ülve. Tartásuk feszültséget sugallt.

- Konnichiwa! - köszöntötték egymást, majd Toyama-san, a leaderük beszélgetést kezdeményezett:

- Most ért véget a próbátok?

- Hai, a Farkasokkal. Ott kölcsön-zenész vagyok.

- Nekünk most kezdődne. Csak...

Az Akuma énekese nem tudta befejezni, amit elkezdett, mert megpillantották David hatalmas alakját, aki igen feldúltan közeledett.

- Dame da! - hökkent meg Lyn. - Mi húzta fel ennyire? Még soha nem láttam ennyire idegesnek.

- Lehet, hogy ugyanaz, mint ami minket idegesít - találgatott a basszusgitáros.

- Üdv! Gyertek utánam, a kisteremben lesz megbeszélés a próba előtt – sóhajtott a szőke óriás, amikor melléjük ért. - Jó, hogy itt vagy, Lyn, ha ráérsz, szintén gyere! Lehet, hogy épp te leszel az, aki kitalál valami megoldást...

Amikor mindannyian beléptek a helyiségbe, a menedzser gondosan becsukta az ajtót, majd halkan beszélni kezdett:

- A fesztivál-szervezők tervei szerint az Akuma no Nazonak közösen kellene fellépnie Hanna Laine művésznővel, aki hazánkban népszerű énekesnő. A nagyszámú rajongótábor csupán azt nem tudja róla, hogy ő igazából egy szeszélyes és hisztis, elviselhetetlen nőszemély, aki éppen az imént mondta vissza az együttműködést veletek. Nos, srácok, van ötletetek, hogy a hölgyemény nélkül hogyan lehetne előadni az Operaház fantomjából a duettet? Ő nem hajlandó fellépni veletek, mert nem akar egy színpadon állni idegenekkel.

- David is ugyanazon aggódik, mint mi – állapította meg Yuuto, a vöröshöz fordulva.

- Tehát, olyasmi, mint a Susia? - érdeklődött Lyn.

- Még rosszabb – csóválta a fejét David.

- A darabot már átdolgozta egy nívós finn rockegyüttes, a zenei résszel nem lesz gond, a partitúrákat már rég megkaptuk és begyakoroltuk. Viszont akárhogy is nézzük, egyikünk énekhangja sem nőies... - jegyezte meg Naga Hayato, az Akuma dobosa.

- Talán szintetizátorral megoldhatjuk – vetette fel Kirishima Iori, a billentyűsük.

- Lyn, mi a véleményed ? - nézett a zenészre menedzsere.

- Ő nem dobos? - tétovázott Toyama.

- Haru-chan, ő remek billentyűs is – válaszolt ArakitaYuuto. - Nem csak a dobokhoz ért.

- A női szólamot le lehet játszani úgy, mintha felelgetne a férfi énekesnek. De nem lesz egészen olyan, mint egy duett. Csak szükségmegoldás, ugyanúgy, mint a playback...

- Akkor keresek egy másik énekesnőt. Ti addig próbáljátok a műsorotok többi számát.

- Felesleges, Lyn tökéletesen elő tudja adni – jelentette ki Yuuto. - Tegnap épp elénekelte a Demonhearttal. Sugoi volt.

- Hallottad? - döbbent meg a vörös hajú.

Előző nap a Demonheart próbája előtt Mikával konzultáltak, miközben néhány dallamrészletet is elénekeltek. Így az érkező többiek vették rá a duettre Mikát és őt... Amíg ezen merengett, megszólalt a telefonja. Ahogy ránézett a kijelzőre, szinte felragyogott az arca.

- Sumimasen, a bátyám az. Mostanában alig tudtam vele beszélni...

- Vedd csak fel! Utána viszont kíváncsian várjuk a válaszodat! Figyelmeztetlek, hogy be is kell öltöznöd hozzá, de jelmezekhez szokott zenészként ez nem lehet probléma - nézett rá szigorúan a szőke óriás.

- Wakatta! - hajolt meg kissé Lyn David felé, majd kilépett az előtérbe.

A Demonhearth dobosa tíz perc múlva kissé zavartan, kipirultan tért vissza. A legtöbbször rezignált arckifejezést mutató japán arcán érzelmek kavalkádja látszott, ami menedzserét alaposan megdöbbentette.

- Mi történt? Mi kavart fel ennyire? - érdeklődött.

- Nani? - hökkent meg Lyn, majd gondosan felvette újra a nemtörődömség álarcát, és úgy válaszolt:

- A bátyám Helsinkibe érkezett. Egy órán belül itt lesz a szállodában.

- Itt akar majd lakni? - lepődött meg David.

- Nem, nálam fog, csak előtte itt lesz találkozója.

- Nálad aligha férünk ennyien. Akkor nekem ki kellene költöznöm.

- Nincs gond, megoldjuk, Arakita-kun. A bátyám kimondottan társasági ember, ellentétben velem.

- Te is barátságos ember vagy, Lyn. Nem sokan adnák fel a megszokott kényelmüket egy ismeretlen miatt.

- Csupán apró segítség egy bajba került zenésztársnak – villantott egy halvány mosolyt a vörös hajú dobos.

- Nos, akkor, My Friend, kíváncsian várjuk, vállalod-e a női szólam eléneklését? - szólt közbe David.

- Hai – sóhajtotta a dobos – de az a kikötésem, hogy – ha már itt van - a bátyám tervezze meg a kinézetemet.

- Tájékoztattad már a legújabb problémáról? Ha munkaügyben érkezett, lesz-e ideje és energiája a testvérére?

- Igen, és felvillanyozta, hogy nőnek öltöztethet – húzta el a száját a kérdezett.

- Miért, a bátyád jelmeztervező vagy stylist? - kíváncsiskodott Hayato.

- Van stylist képzettsége, de nem az a fő tevékenysége.

- Az biztos, hogy nagyon kreatív. A két együtteshez – Demonheart és Susia is - remekül passzoló kinézeteket kreált Lyn számára, amikor legutóbb itt volt – bólintott a menedzser.

- Minna – szólt közbe Toyama – most küldött üzenetet a menedzserünk. Mindent elintézett otthon, és végre Helsinkibe érkezett.

- Nem kellene kimenni érte a repülőtérre? - vetette fel Kirishima.

- Azt írta, tudja, hová kell jönnie – vont vállat a leader.

A beszélgetés tovább folytatódott. Pár perccel később Toyama háta mögött nagy lendülettel kicsapódott az ajtó, és beviharzott rajta egy - japán viszonylatban szokatlanul - magas, sportos alak bőrdzsekiben, farmernadrágban és motoros bakancsban. Hosszú, fekete haja szinte úszott utána.

- Yo, minna! Ugye, hogy ügyesen idetaláltam? - állt meg a többiek előtt, majd lerakta sporttáskáját és levette a válláról hátizsákját.

- Nii-san?! Menedzser?! - szólt egyszerre Lyn és Toyama az érkezettnek, aki széles mosollyal nyugtázta a zavarodott arckifejezéseket.

- Tényleg tudta, hová jön... - motyogta a leader, miközben az Akuma tagjai lerohanták Lynt:

- A bátyád a menedzserünk?

- Nagyon úgy néz ki – válaszolt immár nyugodtan a dobos. Egy pillanat alatt visszanyerte a hidegvérét, és a szokásos módon üdvözölte testvérét. A bátyja pár hete már elmondta telefonban neki, hogy egy együttest menedzsel, csak azt nem árulta el akkor, hogy az Akuma no Nazoval dolgozik.

Arakita Yuuto és Naga Hayato jelentőségteljesen összenéztek, majd úgy hogy más ne lássa, egyezményes jelüket mutatták egymásnak: „Lakat a szájon” Kise még is észrevette, és apró mosollyal nyugtázta a dolgot: „Rájöttek, de nem árulják el. Így rendben van.” Majd menedzsertársához sietett.

- Üdv, David! – Kezet fogott szőke kollégájával. – Dolgozzunk együtt keményen, hogy mindkét banda sikeres legyen.

- Rendben. Örülök, hogy megérkeztél. Némi gondunk akadt, amit meg kell oldani.

- Lyn mesélt az imént valamit, hogy nőként kellene fellépnie. Ez -, mivel jól ismerem a testvéremet - szerintem zeneileg és vizuális szempontból is tökéletesen megoldható lenne. Szóval, mi történt?

A finn zenészek bojkottja miatti káosz lassan lecsillapodott. Kise, amint ismertették vele, hogy a fesztivál gálaestjén mit kellene előadniuk, gőzerővel vetette be magát a munkába. Először is maga mellett tartotta testvérét – Lynnek amúgy sem lett volna aznap már próbája a Demonhearttel - és az Akumát, aztán tervezett, szervezett, megbeszélt. David pedig elrobogott, hogy elintézzen néhány dolgot. Már esteledett, amikor szusszanásnyi időre megpihentek.

- Hello, Akuma, Hello, Yamato Brothers! - csendült fel az ajtóból Jana és Eino hangja.

Egy nagy kosarat cipeltek. Mögöttük Josh óvakodott be, majd amint észrevette Lynt, hozzárohant.

- Dave tájékoztatott minket, mi történt, és arról is, hogy remekül megoldjátok majd a gondot. Amúgy nem vagytok még éhesek? Hoztunk nektek egy kis ellátmányt. Szendvicsek és tea – intett a kosár felé a Demonheart leadere.

- Josh, ne kapaszkodj annyira Lyn karjába, nem szalad el. Hagyd egy kicsit enni – intette fiát Jana.

- Tényleg női ruhában fogsz énekelni? - nézett fel komoly arccal a kisfiú, miközben elengedte a dobos karját. - Női hangon?

- Más megoldás híján – tárta szét kezeit a kérdezett.

- Már tervezem a ruháját – mosolyodott el a laptopja mellett Kisuke. - Megnézed?

- Persze! - Josh két lépéssel a japán férfi mellett termett, aki pihenésképpen nyújtózott, mint egy macska, majd szétbomlott hajfonatát szemeiből félresöpörte és feje búbján összekötötte.

- Hű! - csodálkozott rá a látványtervre a gyerek – ez Lyn, hosszú estélyi ruhában. Illik neki, olyan, mintha tényleg lány lenne.

- Valójában a testvérem arcának és alakjának adatait bevittem a programba, így pontosan meg tudom tervezni a legapróbb részletekig is a kinézetét – magyarázta, miközben megnyomott pár billentyűt, mire a három dimenziós alak elfordult a képernyőn. - Látod?

- Ez nagyon jól néz ki. Remekül fog állni rajta – hajolt oda Jana is – ha gondolod, a megvarrását rám bízhatod.

- Köszönöm, kollegina! Menni fog? Az anyagok beszerzésétől az elkészítésig csak két napod van rá. Amúgy Lyn rendesen eszik?

- Nem gond, megvarrom. Új jelmezt amúgy sem kellett most készítenem a Demonheartnek. Lynre pedig ügyelünk, mióta felhívtad a figyelmünket, hogy van, amikor elfelejt enni. Viszont most épp neked kell szólnunk, hogy tarts szünetet. Itt egy szendvics!

- Köszi! - harapott bele az ételbe, majd a falat gyors „kivégzése” után tovább beszélt:

- A szükséges anyagokat én szeretném kiválasztani hozzá, de szeretném, ha segítenél. Holnap délelőtt ráérsz?

- Igen, elmegyek veled abba az üzletbe, ahol én szoktam beszerezni a méterárukat. Mivel törzsvevő vagyok, és a tulaj nagy Demonheart rajongó, a kérésemre akár a lehetetlent is előkerítik.

- Akkor még egy gonddal kevesebb... Most már csak a Falka van hátra. Egyeztetnünk kell velük is.

- Az nem lesz egyszerű – fordult oda az eddig hallgató Eino – lehet, hogy David kicsit jobban tud hatni rájuk, de Lyn és a bandánk érdekeit nagyon nehezen tudta érvényesíteni velük szemben.

- Ez talán segíteni fog – varázsolt elő a táskájából Jana egy Music magazint, amiben a fesztiválon fellépő zenészekről készült riportok voltak.

- Igaz, Antti Pryry és Jirky Nieminen megint remek munkát végeztek, részrehajlás nélkül. David a múltkor a fotózással tudta megfogni a Susiát, hogy érvényt szerezzen a szerződésnek. Tőlük valamilyen szinten még ez a banda is tart – bólintott a finn leader.

- És Hanna Laine? - kérdezte Kise.

- Vele eddig tudomásom szerint nem készítettek riportot. A művésznő nem nagyon találkozik újságírókkal, kerüli őket – mosolyodott el a stylistnő.

- Hát, nagy részüktől valóban én is irtózom. De Anttiék mások, ők korrektek. Davidnak a tőlük származó népszerűségünk valóban segíthet – ismerte el Eino.

- Rendben, akkor ezt megbeszélem Daviddel és az elintézését rá hagyom.

Fél óra múlva Lyn és Yuuto motorral követte Eino kocsiját, amiben Kise és a holmija utazott. Amint megérkeztek Lyn lakásához és kirakodtak, a leader már el is hajtott. Vitte haza sógornőjét és unokaöccsét.

- Mivel Arakita-kun előbb érkezett, ő már megkapta a futonodat – tájékoztatta bátyját Lyn –, ezek szerint marad a nappaliban a kanapé, vagy az én futonommal kell beérned.

- Futon és sushi – vágta rá Kise, miközben holmijait a hálószoba felé vonszolta.

- Sejtettem, hogy nem tagadod meg önmagad. A futont a hálóban tudjuk kiteríteni, ott fér el. Tehát ne pakolj szét a padlón. A beépített szekrényembe most is berakodhatsz, mint máskor.

Miközben Kise a hálószobában rendezkedett, Lyn és Yuuto a vacsorával kezdett foglalkozni.

- Rég aludtunk már egy szobában – merengett el a jóképű menedzser, amikor kiment hozzájuk a konyhába. – Mi lesz a vacsora?

- Sushi. Az előbb kérted. Most van minden hozzávalóm. Persze, a halfilé nem nyers, hanem füstölt.

- Miben segítsünk? - kérdezte Yuuto.

- A rizst rátok bízhatom?

- Készítünk annyit, hogy holnap legyen a bentouhoz is – bólintott Kisuke.

- Arigatou.

David eközben a Demonheart tagjaival és Janával tartott megbeszélést, Eino lakásán.

- Valóban tartanak egy kicsit a Music magazin szerkesztőitől és riportereitől – ismerte el a menedzser, a Farkasfalkára célozva – ki ne tartana tőlük, amikor a közönséget nagyban befolyásolja az, amikor a kedvenceikről írnak.

- Egy dolgot ők sem tudnak befolyásolni – vetette fel Mika komoran – a Susia-rajongó, hírhedten idegengyűlölő motoros bandának a tagjait. Ha a fesztiválra bejutnak, nagy zűrt fognak okozni.

- A szervezők állítólag megoldották, hogy egyikük se léphessen a rendezvény területére – válaszolt a szőke óriás, majd üstökét megrázva folytatta:

- De a városban attól még beleköthetnek a vendégeinkbe...

Szómagyarázat:

Dame da! : Ez nem jó! /japán/

Playback: visszajátszás /angol/ tulajdonképpen arra használatos kifejezés, amikor egy énekes vagy zenekar előadásán előre felvett zenét, szólamot játszanak le, és az előadó csak úgy tesz, mintha énekelne vagy zenélne.

Sugoi:lenyűgöző, csodálatos, ijesztő /japán/

Sumimasen: Elnézést! /japán/

Wakatta!: Értettem /japán/

Rezignált: beletörődő, megadóan szemlélődő, keseredett /latin eredetű/

Nani?: Mi? Mi az?! /japán/

My Friend: barátom /angol/

Hai: Igen /japán/

Minna: mindenki /japán/

Yo, Minna!:Üdv nektek! Üdv mindenkinek! /japán/ lazább, közvetlenebb köszönési forma

Nii-san: bátyám /japán/ idősebb fiútestvér, báty (saját) formális, tiszteletteljes megszólítása

viuzuális: a látással kapcsolatos, látványi, képi megközelítésű