Estefelé járt az idő, sötétedett. Liza a kertből a ház felé indult, hogy az ünnepi vacsorához és a köszöntéshez átöltözzön. Bőven volt még ideje, de úgy gondolta, hogy amíg párja és Tibi valamit még segítenek összeszerelni, addig ő nyugodtan tud készülni. A kerti út és a ház most néptelen volt, mindenki a hátsó kertben felállított sátor körül tevékenykedett. A lány lassan sétált a homályba borult
hatalmas kerten át a ház felé. Megállt a pázsiton, és felnézett az égre. Már pislákoltak a csillagok. Kellemesen meleg,tiszta idő volt.
Liza élvezte, ahogy a nagy nyüzsgés után körülöleli a csend.

A pázsit melletti díszbokrok sötétjéből hirtelen egy alak ugrott ki. Ő sikított, de támadója hamar befogta tenyerével a lány száját, aki ekkor megpróbált az illető kezébe harapni, sikertelenül. Liza a homályban végre meglátta támadója arcát. Döbbenten ismerte fel évfolyamtársát. Laci a kétségbeesetten kapálódzó lányt erősen szorítva hurcolta magával, majd a kerti lugas padjára lökte. Ekkor Liza ismét kiáltani tudott, de csak egyszer sikerült neki. Közben megpróbált védekezni, megrúgta támadóját, de a rúgásnak nem volt elég ereje. Nem tudott kiszabadulni a férfi szorításából, aki éppen a farmernadrágját akara róla letépni. A gomb leszakadt, és már a csípőjéig leráncigálta a nadrágot, amikor zseblámpa villant, és két oldalról zúdult az "áldás" Laci nyakába. A két unokatestvér: Gábor és Tibi érkezett viharos gyorsasággal és kemény öklökkel.
Ahogy Liza kissé kiszabadult, minden erejét összeszedve, páros lábbal előrerúgott. Most sikerült eltalálnia, és a gyűlölt zaklató összegörnyedt. A helybenhagyott Lacit - az időközben beérkező két férfi rokonra hagyva - Gábor ölbekapta kedvesét, és bevitte a házba, a szobájukba. Lizára csak ekkor tört rá igazán a félelem, amikor az
események már lezajlottak. Minden ízében remegett, és az őt ölelő fiú nyakába fúrva arcát görcsösen zokogni kezdett. Tibi eltűnt telefonálni, miközben befutottak kintről a szülei és Gábor édesanyja is. Kisördög édesapja orvos volt, aki felmérte a helyzetet, és  nyugtató injekciót adott a lánynak, aki szinte azonnal elaludt.
- Nem adtam neki, csak akkora adagot, hogy egy-két órát pihenjen - azt hiszem ez elég lesz, hogy megnyugodjon. Vigyázz rá, fiam! - mondta Gábornak, majd kiment, magával invitálva feleségét és húgát.
Egy autó fékezett a ház előtt, majd nemsokára távozott. A Tibi által kihívott rendőrök vitték el Lacit.

A házban újra csend lett. Gábor kedvese mellé feküdt, és a hátához bújva átölelte, vigyázva álmát. Liza este kilenc óra felé ébredt. Derekán érezte barátja karjait, nyakában pedig forró lélegzetét. Lassan megfordult a fiú felé. Azt hitte, ő is elaludt, de a tekintete a gyönyörű, melegbarna, szerelmet és féltést tükröző szemekkel találkozott.
- Jól vagy, kicsim? - szólalt meg az elbűvölő szempár tulajdonosa.
- Huh... - rázkódott össze Liza - rettenetes érzés volt, de most már azt hiszem, túl vagyok rajta. Szerencsére időben érkeztetek.
- A zaklatódtól sem kell már tartanod. Úgy vélem, a suliba nem fog már visszamenni. Ne félj, most már minden rendben! Én vagyok az oka az egésznek, mert egyedül hagytalak, amit nem lett volna szabad.
- Te nem tehetsz róla! Egyikünk sem sejthette előre, hogy ez történhet. Az a szemét biztosan követett az étteremtől. Csak az bánt még, hogy lekéstük a szülinapi ünnepséget miatta.
- Nem, kicsim. Megvárnak.
- Tényleg? Akkor megyek zuhanyozni! - tápászkodott fel a lány.
- Hm... elkísérlek - dorombolta sejtelmesen párja.
- Rendi, de most csak zuhanyozunk!
- Jó - sóhajtott lemondóan a fiú. - Igazad van, tényleg ne várassuk a családot!
Rövid idő alatt elkészültek, bár Gábor, amikor meglátta barátnőjét a vörös estélyiben, majdnem bojkottálta az ünnepséget. Átmentek a sötétbe borult kerten a sátorig. Lizát újra kísértették a néhány órája átéltek emlékei. Védelmet és biztonságot keresve simult szerelméhez, aki megtorpant, és forró csókba kezdett. Párja viszonozta, kifulladásig.
- Most már tényleg menjünk! - fogta kézen Lizát a fiú.
- Az ajándék...
- Nyugi, már becsomagolva várja, hogy átadjuk.
- Angyal vagy!
- Nem én, hanem Kisördög anyukája, Mária néném. Ő csomagolta be.
- Szuper! Aranyos nagynénéd van.
- Tudom. Na, gyere, szívem. Azt hiszem, ha meglátnak, eláll szemük-szájuk a csodálkozástól. Gyönyörű vagy! Mindig, de most különösen - mondta, majd belépett a sátorba, Lizával az oldalán.

Gábor elegáns volt fekete nadrágban és egészen sötétkék, lazán kigombolt nyakú, rövid ujjú felsőjében. Izmos, magas termetén remekül állt ez az öltözék. Hullámos haja már válla alá ért, amit  hátul összefogott . Barátnője karcsú, magas termetét a sötétvörös, bársonyszerűen csillanó estélyi ruha lélegzetelállítóan kiemelte, formás idomaira simulva. Kissé még sápadt arcát kevés smink kendőzte, haja egyszerűen csak ki volt engedve, és bal oldalt egy bordó rózsa beletűzve.
Az idősebbek elismerően bólogattak és sugdolóztak a pár láttán. A fiatalok közül a férfiak kimeredt szemekkel bámulták a lányt, ami irigységet keltett több vendég lányban. Tibi egyszerűen faképnél hagyta épp aktuális rajongóit, és a pároshoz sétált. Az unokatestvérek egymásra kacsintottak, majd két oldalról karjukat nyújtották Lizának. A lány zavartan elmosolyodott, beléjük karolt, majd hagyta, hogy egy asztalhoz vezessék. Leültek, miközben egy-két ifjú hölgy igen savanyú képet vágott, hogy a parti két legjobb pasija nem velük foglalkozik...

Miután mindenki helyet foglalt, Gábor két nagybátyja bekísérte az ünnepeltet, aki nagyon elegáns volt sötétkék-ezüst estélyi ruhájában. Ránézett a két unokájára és a közöttük ülő Lizára, majd elmosolyodva bólintott, látva, hogy a lánnyal minden rendben van. A néhány órája történtekről ugyanis kevesen tudtak a vendégek közül.
Pohárköszöntő és vacsora után Gábor felállt, kezébe véve azt a virágcsokrot, amit délelőtt hoztak el a virágboltból. Nagymamája elé állva egy verset mondott el lágy, mély hangján. Liza mindig beleborzongott, ha barátja szavalt, nagyon szerette őt hallgatni.
Gábor átadta a csokrot, majd behozták a tortát. A nagyit szépen sorban mindenki felköszöntötte. Amint a köszöntőkkel végeztek, és a vendégek ismét helyet találtak maguknak, a mami kisebb forradalmat okozott azzal a mondatával, hogy unokája a családnak és barátoknak valami fontosat akar mondani.
Mindenki Kisördögre nézett, aki zavartan szabadkozott, hogy most nem róla van szó -  mert a rokonok és ismerősök már megszokták, hogy a fiúnak váratlan húzásai és vad ötletei szoktak lenni - hanem Gáborról...
A fiú lusta ragadozómozgással felállt, és bejelentette, hogy másnap a jelenlévőket ünnepi ebédre várják, egy különleges meglepetéssel.