Karcsikám, testvérem!

Ma tudtam meg, hogy - már egy éve - búcsú nélkül mentél el. Nem tudom, hogy te akartad így, vagy a családtagjaid, hogy senki se tudja meg: már egy éve nem vagy közöttünk. Most, 2020. szeptember 9.-én lettél volna 65 éves.

Én - azért - tisztességesen szeretnék tőled elbúcsúzni, mint, ahogy anyánk és apánk temetésén tettem, elcsukló hangon. Most, hogy tőled is búcsúzom - lélekben velem együtt, megrendülve, mély fájdalommal - sok közös rokonunk, ismerősünk és barátunk is fájó szívvel búcsúzik tőled.

Gyermekkorunkban sokat vigyáztál rám, a „Naposholdas Paripa” című mesekönyvet elölről, hátulról fújtad nekem. Télen a szánkóval többször felborítottál, ezen mindketten hangosan nevettünk. Meszesgödörbe estem, kihúztál. Amikor beteg lettem, te vittél kórházba. Megtanítottál enni, inni, finom (anyu féle) kakaót készíteni… A szalonnadarabkákból és kolbászkarikákból „katonákat” készítettél, amiből rajokat, majd szakaszokat alakítottál, és együtt ettük meg őket paradicsommal, paprikával. A csokis palacsintád, a keksztekercsed és minden étel, amit szívből készítettél, csodálatos volt…

Miskolcon végeztél, a 100-as számú ipari szakmunkásképzőben, géplakatosként. Nagyon jó fejű, okos, vidám, humoros gyerek és felnőtt voltál. Anyánk szavaival élve - nagyon fiatalon elkerültél tőlünk. A hadsereget választottad. Repülő- műszaki Főiskolán tanultál. A hadsereg megmutatta neked is az igazi arcát. Nagyon jó katona voltál, de sok igazságtalanság ért, és emiatt leszereltél. A feleségeddel együtt három gyermeket neveltél fel. Több százezer kilométert teljesítve beutaztad a világot és így kerested meg a családod számára a mindennapi betevőt. Nagyon sokat voltál távol.

A „Vándorlás a hosszú úton” című számot még 1974-ben, tizenkilenc évesen, az MK-27-es magnóra énekelted fel. Akkor még nem tudtad, hogy egész életedben, mindig vándorolni fogsz - mert a kamionos élet ilyen. Aki életedben valóban szeretett és tisztelt, hangodat újra és újra hallhatja, de sajnos már csak a felvételről.

Sajnálom, hogy nem beszéltünk többet anyánk halála után, de mindenkinek az érzéseit, döntését tiszteletben tartom. Sajnálom, hogy anyánk és apánk utolsó szavaira nem voltál kíváncsi, de nem teszem közzé, mert azt csak neked üzenték. Ez már csak maradjon is így... mert már nem tudom elmondani Neked.

Egy biztos: akik találkoztak Veled és a közeledben lehettek, nagyon szerencsések voltak, hogy ismerhettek, jó humorod és óriási szíved miatt.

Soha nem feledünk, emlékezetünkben örökké élsz. Nyugodjál békében!