Trza

Lényem egyik része meleg és gyönyörű,
a másik hideg és kegyetlen.
Ilyen vagyok.
Ikrek havában születtem.

Azt hiszem, ez a néhány sor, és az alábbi horoszkópban leírtak nagyrészt jellemzik egyéniségemet. Bár, ezen a webcímen
sokkal találóbb leírást talál az, aki behatóbban szeretné tanulmányozni ezen jegy szülötteit. :)
http://josda.zsozirisz.hu/horoszkop/europai/ikrek.html#mitologia

Mit is mondhatnék még, ezen kívül?
1969 júniusának 2. napján, 15 perccel éjfél után láttam meg a napvilágot, akarom mondani az éjszakát.
(Meg is látszik rajtam, azóta is éjjeli bagoly vagyok.:))
Hogy aztán mi történt velem? Hosszú, és kevés kivétellel unalmas történet lenne. Annyit elmondhatok, hogy amint megtanultam olvasni, szenvedélyemmé vált ez a kellemes elfoglaltság, és minden mennyiségben és műfajban faltam a
könyveket. Romantikusoktól, a sci-fi, horror, fantasy, krimi, humor, s a világirodalom remekin át, az állat-és növényvilágig, az ásványtanig minden érdekelt. Sok kedvenc íróm van, és rengeteg olyan könyv, amit szívesen elolvasok többször is.
Ugyanilyen lelkesen, de annál válogatósabban vetettem bele magamat a filmek világába...
(Nem szeretem a szappanoperákat, kevés kivétellel a sorozatokat, és a politikai műsorokat.) 
 2004-ben véletlenül, miután már vagy fél éve ott porosodott a polcomon, megnéztem Hayao Miyazaki Vándorló palota c. anime-jét. Azután már vadászni kezdtem a műveire, közben belefutottam az Inu Yasha, majd a Kaleido Star sorozatba, s ezzel rabja lettem ennek a műfajnak, és a fehér hajú, jégszívű férfiaknak. Annyira elbűvölt ez a film, hogy képes voltam
megszerezni a regényt is, ami  alapján íródott, és hosszas szótározások árán elolvastam, majd elhatároztam, hogy lefordítom. (Ez utóbbi még folyamatban van.)
Eljutottam egy anime rajongói portálra is, ahol a lelkes írói társaság jobbnál-jobb, illetve sajnos néha 
rosszabbnál-rosszabb írásokkal szórakoztatta a lelkes olvasótábort, és hála néhány nagyon jó folytatásos novellának,
ott ragadtam.
A késztetés, hogy magam is írjak, mint derült égből villámcsapás következett be nálam.
Olyannyira hirtelen, hogy ha 2007 júniusában valaki azt mondja nekem, hogy egyszer írni fogok, biztosan kinevettem volna,
mert a kapu, amelyen át egyszer csak megindult a szavak áradása, csak két hónappal később, augusztusban tárult ki nálam egy igen rossz fanfic elolvasása után.
Azóta az éjszaka óta élvezhetem azt a mámoros érzést, melyet csak egy író érezhet, amikor kiírja magából a fantáziájában
megfogalmazódott világot, és azóta ismerem azt a kellemesen bizsergető, izgalommal vegyes várakozást is, mellyel az
általam írottakra adott olvasói reakciókat várom.

<<< vissza