Folyik a költözködés, az utolsó szállítmány rakodása az utánfutóra. Már szépen tornyosulnak a bútorok és dobozok az utánfutón, amiket Dávid, a középső fiunk rendezget, hogy egyensúlyban legyenek. Néhány doboz és zsák még a kocsi mellett, a sorára vár.

Eközben érkezik a leendő bérlő, egy hatalmas lavórral a kezében, amit telepakolt tisztítószerrel. A kezében tartott műanyag tál még ránézésre is súlyos, nehezen cipeli fel az emeletre.

• Hová tehetem? Itt szeretném hagyni, majd jövünk takarítani.

• Szerintem a zuhanytálcában jó helye lesz. Ott éppen elfér, nincs útban, a fürdőből már úgyis mindent kipakoltunk – válaszolom, és segítek neki elhelyezni a lavórt.

Fél óra múlva Niki visszajön:

• Hol van a lavórom?

• Hová tetted? - kérdezi a férjem, aki Ádám fiunkkal most ért fel a lakásba egy újabb adag holmiért.

• Ide – mutat Nikolett a zuhanytálcára.

• Uh... Na, ne... Az a tiéd?! Mert én levittem azt is. Dávid már biztosan felrakta... – válaszol meglepődve Ádám.

 ***

Leszalad az emeletről, majd kisvártatva zavartan vigyorogva cipeli vissza a lavórnyi takarítószert.

• Szerencse, hogy nem kellett lebontani érte a fél rakományt. Dávid elfelejtette felpakolni...

2014. 08. 21.