Sziasztok !
Kinga vagyok.
Tizenötödik évemben sétálgatok. Az írás iránti szeretetem nem is olyan rég, talán két éve talált rám. Előtte is próbálgattam írni, de sajnos egyik sem volt hozzám méltó. Ha valakinek meg is akartam mutatni, legszívesebben letagadtam volna.  Aztán valaki elvesztése arra késztetett, hogy mégis tollat ragadjak, és ami akkor jött ki, az igazi volt, és számomra megfelelő.  Rájöttem, hogy ezzel könnyű kifejezni az érzelmeket, és ha valamire biztosan emlékezni akarok, ez a legmegfelelőbb módja. Hisz immár több mint 100 verssel büszkélkedhetek és mindegyikhez van egy történetem. Imádom őket átolvasni, és az élményeket felidézni.

Eddig az életemet nagyon nagy részben befolyásolták koncertek.  6-7 éves korom óta jártam/járok bulikra. Főként Republic-ra, de sok más fellépésen is részt vehettem. Jó pár versem született koncert után másnap, nem is mindig a tegnap esti élményekről.
Kedvenc zenekaraim :

·         Magyar: Republic, Tankcsapda, Extázis, Hooligans, Leander, Road, Rómeó Vérzik.

• Külföldi: Deathstars, Eisbrecher, Gothminister, Marilyn Manson, Rammstein, Ruoska.

Sok helyen láttam, ahogy az emberek magukat jellemzik. Nekem ez valahogy nem tetszik. Nehéz belőni szerintem az arany középutat.  Ha valaki azt írja, hogy okos, a legtöbben elítélik, és egósnak gondolják. Ez fordított esetben is igaz. Úgy hogy ha lehet, én ezt passzolnám.

Szabadidőmben szívesen fociztam lány létemre. Pár éve ölni is képes lettem volna, ha valaki nem játszott velem. Mára ezt befejeztem. Tavaly elég sokat szaladgáltam ez ügyben, és amikor pár "barát" cserbenhagyott, én kaptam az agymosást. Persze, nem volt komoly és tükörtörő probléma, csak azért mégis én voltam a hibás. Valahol van egy idézet: Lány vagyok, amelyik ajtóra rá van írva, hogy húzni, én tolom. Nálam ez a szitu a focival. Néha az én megbízhatatlan jobb lábam felett elveszett az uralom, és amikor rossz irányba ment a labda, mint amit parancsoltam neki, majdnem fejeket találtam el. Így nem akarok én ember ölni, befejeztem a labdarúgást.

 Sokszor érzem azt, hogy egyedül az íráshoz értek. Hisz nem tudok zenélni, rajzolni, a jobb lábamnak köszönhetően szerintem már focizni sem, és semmi komolyabb dologhoz. Ritkán ismerem el, hogy egy-egy versem jó, de ha valamihez, ehhez egy kicsit értek...

Hááááááát, szerintem rengeteget írtam, és pacsi annak, aki erre időt fecsérelt, de ha valami kíváncsiság fúrja az olvasó oldalát, nyugodtan írjon egy e-mailt a kinganyul@freemail.hu -ra.