A szálló folyosóján egy magas, jóképű fiú támasztotta a falat karba tett kézzel. A vele szemben lévő ajtót szuggerálta, várva, hogy az kinyíljon, és partnernője kilépjen a folyosóra. Mellette épp nyújtózkodott állandó csapattársa, amikor rezdült a kilincs, és az ajtó kicsapódott, majdnem a falhoz csattanva. Masa azonnal abbahagyta kar- és vállizmai lazítását, felkapta nagy sporttáskáját és Hisára nézett. Nyugodt arccal, csak szemmozgással kommunikálva konstatálták, hogy nem Haruka, hanem szobatársnője - és csapattársuk - Yuna viharzott ki elsőként a szobájukból. Egy ruhazsák és a korcsolyacipőit rejtő táskája szinte úszott utána...

Még reggelinél megbeszélték, hogy mindannyian elkísérik Iwa-sant és édesanyját a verseny helyszínére, hogy körülnézzenek. Minden eshetőségre felkészülve a páros is vitte magával a táskákat, amikben az edző korcsolyáikat tartották, hátha alkalom adódik egy kevés jeges edzésre. Masa pedig úgy beszélte meg Sato senseijel, hogy a délutáni versenyéig a helyszínen fognak maradni. Ezért cipelt ő minden szükséges felszerelést. A versenyruháját zsákostól, vállfástól hajtotta ketté és rakta bele a hatalmas, vállszíjas táskába. Mind a négyen könnyű, de meleg kabátot és sportcipőt, valamint az iskolai szabadidő ruháikat viselték.

- Külön autóbusz járat indul a kollégium udvaráról a Hoshida-jégcsarnokba, kérem a versenyzőket és az edzőiket, foglaljanak helyet a járaton! - hallatszott az előcsarnokban egy hangosbeszélőből.

- Indulhatunk? – lépett melléjük Iwa sensei és Sato sensei.

- Igen.

- Anou, remélem, a Hisagi testvérek ma nem szerencséltetnek – morogta Masahiro az orra alatt, miközben lopva körülnézett a buszban. Kamehisa elvigyorodott:

- Látom, te is „kedveled” őket. Amúgy a fővárosi versenyzők otthon aludtak, ők nem jönnek ezekkel a buszokkal.

- Csodálkozol, hogy nem csípem? Urusai onna.

- Én igyekszem figyelmen kívül hagyni. Amúgy is számomra az egyetlen figyelemreméltó hölgy az egész mezőnyben az én partnerem.

- Örülök neki, hogy így gondolod. Vigyázz rá!

- Azt teszem – bólintott Hisa nagyon komolyan.

***

A csarnok előtt nagy nyüzsgés fogadta az érkezőket. Yuna és Iwa sensei elsiettek az öltözők felé. Mori-kun és Sato sensei a második számú pálya felé indult, hogy megnézzék, mennyien melegítenek az egyéni rövid programokra. Hisa Haruka kezéért nyúlt:

- Fogd erősen a kezemet, hogy el ne sodorjon a tömeg!

- Hai! Körbenézünk?

- Rendben. Aztán keresünk helyet, hogy megnézzük Yunát.

- Csak Masáékat kell megkeresnünk. Foglalnak helyet nekünk is – tájékoztatta Haruka a fiút.

- Totemo Yo, akkor menjünk!

Áttörtek a tömegen, míg a komplexum néptelenebb területére értek.

- Nézd, egy külső jégpálya! Az is a csarnokhoz tartozhat, de teljesen üres. Szerinted edzhetünk rajta?

- Megkérdezem, ott távolabb látok valakit. Kérlek, várj itt meg a pálya mellett! - bólintott a fiú.

Kisvártatva mosolyogva tért vissza Harukához:

- Itt is lehet edzeni, de senki nem akarta igénybe venni, mindenki bement a csarnokba, a fedett edzőpályára. Ha megnéztük Yunát, jöhetünk. Lefoglaltam kettőnknek, tizenegy órától délután kettőig, biztos, ami biztos alapon. Ha Masa ki akar jönni, még ő is elfér mellettünk.

- Arigatou, Hisa-nii, te mindenre gondolsz! - ágaskodott fel a lány, és megölelte partnerét.

A csarnokban elhallgatott a zene. A lány, akit másodikként sorsoltak, lihegve, kipirult arccal hajolt meg a bírák és a közönség felé. Kiment, leült edzőjével, és várta a pontszámokat, amiket a hangosbemondón hamarosan közzétettek. Yuna eközben izgatottan toporgott a palánk mellett. Az imént már bemelegített, és várta, hogy jégre léphessen. Sato sensei és Masahiro jó helyet foglaltak Harukáéknak, közel a pályabejárathoz. Így még tudtak pár biztató szót mondani a lánynak, míg az előző versenyző befejezte a rövid programját. Hisa halkan, de folyamatosan elemezte az eddig látottakat, majd megtippelte a pontszámot is. Az edzőjük bólintott és suttogva megjegyezte:

- Szerintem sem ellenfél Yuna számára. De, lássuk, most mit fog produkálni ő!

Csapattársuk levette az élvédőket. Fekete - piros szalaggal lófarokba kötött - haja a hátán repkedett, tűzpiros ruháján arany színű indaminták tekeregtek. Besiklott középre, és várta a kezdést. Megszólalt a zene, és mozogni kezdett.

- Illik a személyiségéhez ez a ruha – jegyezte meg Haruka. - Feltűnő, élénk, figyelemfelkeltő.

- A zene is jó választás mellé – jegyezte meg partnere -, viszont ehhez a tempóhoz még rövid programnál is hatalmas állóképesség szükséges.

- Lássuk, megvan-e neki! - bólintott Masa.

A lány energikusan futott a jégen, egymás után mutatta be a kötelező elemeket, majd nekikészült az utolsó, nehéz ugrássornak. Sokáig háttal siklott, ellendült és egy dupla Lutz ugrás után fordult, majd újabb lépéseket tett, hogy egy dupla Axelt ugorjon, de – csupán egy fordulat után - rosszul ért le, oldalra csúszott a lába. Az esés után felpattant, megpróbálta a zenével összhangban még befejezni, de egy Hold elemet ki kellett hagynia, hogy szinkronba kerüljön, és álló piruettel zárhasson.

A zene elhallgatott, és Yuna abban a pillanatban le is állt a piruettel. Rettenetesen lihegett, míg meghajolt, majd kiért a palánkhoz. Édesanyja a hátára terítette a melegítőfelsőjét, majd elkísérte a fotelekig, ahol az eredményt kellett várniuk, miközben igyekezett nyugtatni. Yuna arca eközben arról árulkodott, hogy a lány mennyire bosszús.

- Kár volt azért az esésért! - morfondírozott Masa.

- Igen, amiatt hagyott ki egy Holdat, amiért biztosan vonnak le pontot. Egyébként egy jól összeállított, látványos és erős rövid program volt – ismerte el Kamehisa.

- Viszont az állóképessége a végére cserbenhagyta – szólalt meg Haruka. - Az esés szerintem már a fáradtság számlájára volt írható. Már a program összeállításakor tudniuk kellett volna, mennyi ereje marad a végére. Arra is kíváncsi lettem volna, hogy a Holdat milyen tartással tudja kivitelezni. És vajon próbált-e már triplát ugrani? Képes-e rá?

- Hai, arra én is, de az eséstől eltekintve valószínűleg magas lesz a pontszáma. Mivel nálunk kicsit fiatalabb, lehet, hogy még nem engedik neki, hogy a triplával próbálkozzon. Elvégre, nekünk is csak fél éve engedi sensei – válaszolt Hisa.

- Hontou ni – bólintott elégedetten edzőjük. Szeretem, amikor ilyen figyelmesen elemeztek, mert tanultok belőle.

- Hát, nem mindenki jár edzeni Yukiya bátyóhoz, hogy elég állóképessége legyen – összegezte Mori-kun, kicsit tréfásan utalva a kendó edzéseikre, amik például iskolájukban hírhedtek voltak, és még a kiválóan teljesítő baseball csapatuk számára is elég brutálisnak tűntek.

- Nos, a többieket is szívesen megnéznénk, de minket vár a szabad jég. Masa, akarsz a versenyed előtt egy kicsit edzeni vagy bemelegíteni?

- Persze! Hol találtatok szabad helyet?! -élénkült meg még jobban a fiú.

- Odakint. A fedetlen pályára nem volt jelentkező, így Hisa lefoglalta.

- Jó, akkor én is megyek veletek – döntött Sato sensei. - Nem akarom, hogy történjen veletek valami baj. Itt főleg arra gondolok, hogy bármilyen megmérettetés előtt mindig túl akartok melegíteni. Nekem kell leállítani benneteket, hogy eléggé kipihentek legyetek.

- Igen, mert az eltereli a figyelmünket az idegeskedéstől – bólogatott Haruka.

***

A szabad ég alatti edzésüket tulajdonképpen senki nem zavarta meg. A nézők a bajnokságra voltak kíváncsiak, tehát a fedett csarnokban üldögéltek a lelátókon. Versenyzőtársaik pedig inkább a csarnok melléképületében, a fedett gyakorlópályán melegítettek. A fiúk versenye utáni, takarodóig terjedő időre a szervezők mindkét fedett pályára egy-egy órás jeges edzésre osztották be a csapatokat. Ezt Sato-san is kevesellte egy normális edzésnek, de tanítványai élelmesen megoldották a problémát, így a nap közbeni hosszabb edzés után az egy órás estin már csak az ugrásokat és néhány más elemet kellett csiszolniuk. Nem elhanyagolható szempont, hogy az ellenfeleik így nem látják majd a teljes programot, csak holnap, a versenyen...

***

Murata Kai, a Hokkaidoról érkezett fiú pihegve ült le az edzője mellett a kanapéra. Elégedetten várta a pontszámait, néhány apróbb hibától eltekintve kiváló rövid programot adott elő. Oneda Asato a palánknál toporgott, várta, hogy mikor szólítják jégre. Sato sensei kiment a folyosóra Masáért, aki lazító gyakorlatokkal vezette le feszültségét.

- Masahito, idő van! Most fog jégre lépni Oneda-kun. Utána te következel.

- Hai, megyek, sensei.

- Ne agyalj túl sokat, érezd a jeget, a zenét és a ritmust! Ganbatte! - kísérte oda a pályabejárathoz az edzője.

Oneda-kun időközben befejezte a rövid programját, és a pontszámaira várt. A tokiói fiú egy lassabb tempójú zenét választott, a kötelező elemeket egy kivételével hibátlanul hozta. Kiélezett versenyre számítottak, mint mostanában mindig, amikor ez a három fiú jégre lépett. Murata, Oneda és Mori hasonló - a korosztályos mezőnyükből kiemelkedő - szinten teljesített az eddigi versenyeken.

Haruka, Yuna és Hisa a pályabejárat közelébe, remek helyre ültek. Feszült figyelemmel követték Mori-kun előadását. Masa éjkék nadrágot és éjkékből – a derekától felfelé jégkékké halványuló, ujjatlan, de állógalléros felsőt viselt, amit szintén sötétkék, rövid, csuklótól a középső ujj-ízületekig érő kesztyűkkel egészített ki. A felső egyenetlenül, cakkosan világosodó színét elszórtan ezüst csillámok díszítették. Fekete, hosszabbra hagyott, féloldalas frufrujába egy középkék és egy halványkék melírcsík került, némi ezüst csillámmal, míg haja többi része lépcsősen rövidre volt vágva. Ezt a kinézetet közösen alkották Harukával és Hisával, miután meghallgatták a kiválasztott zenéjét, a Lapis Lazulit Eir Aoi előadásában. A zene tempója miatt a produkció végrehajtása meglehetősen nagy állóképességet igényelt, de ez Masa esetében nem jelenthetett problémát. Az viszont igen, hogy éles előadásban, ha feszített volt a tempó, a fiú rendszerint elrontotta a tripla Salchowot, mint most is... A rövid programja igen erős volt, jó pontszámokat kapott. Sajnos így is kevesebb lett, mint Oneda pontszáma, viszont hajszálnyival megelőzte Muratát. A verseny hármuk közt még nem dőlt el, a másnapi kűr teljesítményétől függött.

- Ano... aggódom. Masa kűrjének zenéje is tempós, ha ott is ront, nem biztos, hogy sikerül nyernie - mélázott Haruka.

- Szerintem menni fog neki. Az ő egyik erőssége, hogy mindig akkor nyújtja a legjobbat, amikor a legnagyobb szüksége van rá – válaszolt Hisa. - De most menjünk, végezzük el a mai futóedzést!

- Ha megvártok, veletek tartok, muszáj levezetnem a feszültséget – szólt oda Masa, aki még mindig a kűrruhájában volt, de a hátára egy melegítőfelsőt terítettek.

- Biztos? A szállásig futni fogunk, ott meg az uszodában még úszni is, te meg most mutattál be egy elég megerőltető produkciót – jegyezte meg unokahúga.

- Igen, megyek veletek. Sato sensei és Iwa sensei itt maradnak, figyelni a többiek pontszámait, és felveszik őket is kamerával. Azt mondták, menjek kicsit pihenni, utána este még az edzésetek előtt - Iwa-san és én is - átvesszük a holnapi kűrjeink ugrásait. Iwa-san már vissza is ment a szállásra a busszal.

- Rendben, induljunk!

***

A jégen a tokiói első számú páros – Ike Midori és Arakita Shou - rövid programja zajlott. Haruka és Hisa a pálya bejárata mellett álltak, onnan figyelték az elemek sorrendjét és végrehajtásuk módját.

Haruka egyre növekvő feszültséggel nézte az idősebbek előadását. Nyugodtan, pontosan, egyszerre mozdulva hajtották végre a programjukat, mintha csak egy precíz óraszerkezet lennének.

Hisa ezt látva megnyugodott és halványan elmosolyodott. A fiú oldalra nézett, látta, hogy partnere a kezét idegesen szorítja ökölbe. Hosszú ujjait ráhajtotta a lány kicsi öklére, és picit megszorította. Haruka felpillantott rá, Hisa pedig konstatálta, hogy partnere is készen áll a saját programjuk előadására.

Melegítőfelsőjüket már levették.

Mindketten a kék, a türkiz és a zöld árnyalataiban, színátmeneteiben pompázó ruhát viseltek. Néhol ezüstösen csillant egy-egy sáv rajtuk. Harukának a szoknyája szabálytalan szélességű és hosszúságú könnyű selyemszalagokból állt, némelyik szalag fodrozódott, mások nem. A felsőjük mindkettőjüknek testre simuló, rugalmas anyagból készült, látszólag félvállas megoldással. A bal vállukon a kékes színű anyaghoz mindkettőjüknek pillekönnyű selyemszalagokat varrtak, olyanokat, mint amik Haruka szoknyáját alkották, de csak annyira hosszúakat, hogy a szabad mozgásukat ne akadályozza. Mintha a tenger minden kék és zöld színe a ruhájukat színezte volna...

Haruka haját a feje tetején lófarokba kötötték, a ruha színeivel és anyagával egyező szalag libegett haja mellett kétoldalt.

Hisa elengedte a lány öklét, és rendesen kézen fogta.

- Jönnek lefelé, mi következünk. Nagyon jók voltak, de csak, mint egy svájci óraszerkezet. Hiányzott belőlük a lélek. Rám figyelj és a zenére! Éljük bele magunkat, akkor rendben leszünk – susogta a fiú odahajolva.

A tokiói páros a kategóriájukban az egyik legtapasztaltabb ellenfelük volt, a következő évben már átkerülnek felső középiskolás korosztályba... Magas pontszámot kaptak rövid programjukra, az élre ugrottak.

Hisa azóta sem eresztette el Haruka kezét. Amikor indulniuk kellett, elegáns mozdulattal megemelte a lány összefogott ujjait, előrelépett a jég felé, és udvariasan a bejárat felé vezette partnerét, miközben már hallották is a bemondó hangját:

- A következő páros Date Haruka és Yamazaki Kamehisa, a naganoi S.. egyesület utánpótlás-csapatából. Zenéjük a Grand Blue, a Shonan No Kazetől.

Könnyedén besiklottak a jégre, és felvették a kezdő pozíciót. Amikor elkezdődött a zene, lendületesen indultak. Mindketten átélték a zene hangulatát, felvették tempóját és hihetetlen összhangban mozogtak. Az emelések, ugrások és forgások legtöbbje hibátlanra sikerült, csak az utolsó ugráskombinációnál billent meg egy kicsit Haruka. A jég az előttük korcsolyázó pár miatt néhol barázdákat, apró lyukakat rejtett. Egy ilyen lyukba ért le Haruka korcsolyája az ugrás után. Amikor a program végére értek, megálltak a záró pozícióban. Mindketten kapkodták a levegőt. A zenéjük igen gyors tempót diktált, kissé kifáradtak, pedig remek állóképességgel rendelkeztek. Egymásra néztek és elmosolyodtak, majd meghajoltak a nézők felé. Miközben kisiklottak a palánkig, taps kísérte őket.

- Haru-chan, rendben vagy? Nem sérültél meg? - súgta oda aggódva a fiú.

- Arigatou, rendben vagyok. Csak egy kis lyuk volt a jégben, amiatt történt – célzott az ugrás utáni megbillenésre a lány.

A jégpálya-kijáratnál edzőjük gyorsan a hátukra terítette szabadidő felsőjüket, és megvárta, míg felrakják az élvédőket.

- A Billmannt én is meg tudom csinálni – nyafogta Hisagi Nana, aki testvérével már ott várt arra, hogy ők is jégre lépjenek. - Nem nagy valami.

Hisa ennek hallatán Haruka derekát átölelve arrébb húzta partnerét, remélve, hogy nem hallotta a rosszmájú megjegyzést, hiszen a lány közben épp unokafivérével beszélt.

- A bátyád is megcsinálja? És egymás mellett, szinkronban képesek vagytok rá?! - kérdezett vissza Oneda Asato, aki csapattársai segítőjeként volt jelen a palánknál.

- Nana, állj le! Nem tudjuk megcsinálni. A te Billmannod fele ilyen sincs, mint az övék. Egyikünk sem annyira hajlékony - szólt rá a bátyja.

- Kira! Akkor is meg akarom csinálni!

- Koncentrálj inkább a saját rövid programunkra! Mi következünk! - intette rendre a fiú.

Sato sensei egy szót sem szólt, csak mosolyogva odakísérte tanítványait a pontszám-váró fotelekig. Amikor leültek, a kezükbe nyomott egy-egy pohár langyos teát. Mindketten azonnal kortyolni kezdték a folyadékot, és hallgatták, ahogy mesterük elemzi a programjukat.

- Sajnos a végén hibáztam, a kombináció végén nem érkeztem biztosan – bólintott rá a páros lány tagja, miután megitta teáját.

- Nem ő hibázott. A jégben volt egy kis lyuk – cáfolta partnerét Kamehisa.

- Sajnos a bírók ezt onnan nem láthatják, viszont a korotokhoz képest nagyon erős, technikás rövid programot mutattatok be, kimagasló művészi hatással. Mindenképp az élvonalba kerültetek. Az a legfontosabb, hogy nem sérültél meg.

Eközben Hisa a pontozóbírák felé figyelt. Amikor kihirdették a pontszámokat, elégedetten ölelte át partnerét:

- Másodikok vagyunk! Utánunk valószínűleg már nem lesz olyan páros, akik leelőzhetnek.

A lány boldogan nézett fel rá, majd a fiú felállt, felsegítette Harukát, és mindketten az öltözők felé vették az irányt.

***

A másnapi egyéni szabadprogram után Yuna az összesítésben harmadik lett, Masa megtartotta a második helyét. Így a területi korcsolyacsapat - egyéniben nemzetibe jutott - tagjai eredményesen zárták a bajnokságot, dobogós helyezésekkel.

A párosok versenyében a második napon Harukáék a második helyről indulva, legutolsóként léptek jégre. Megnézték néhány erős vetélytársuk szabadprogramját, főleg az Ike Midori-Arakita Shou párosra voltak kíváncsiak. A kűrjük végén Hisa megkönnyebbülten szusszant egyet, és kijelentette:

– Hozták a formájukat. Mint a pontos svájci óra. Elismerésre méltó teljesítmény, élet nélkül.

Lazító gyakorlatok és feszült várakozás következett, majd a jégre szólították őket is:

- Utolsó párosként Date Haruka és Yamazaki Kamehisa következik a naganoi S.. egyesület utánpótlás-csapatából. Választott zenéjük: Csajkovszkij Diótörőjéből a Virág-keringő.

Fellépő ruhájuk egyszerre volt elegáns és egyszerű. Haruka fehér, testhezálló, hosszú ujjú dresszt viselt. A ruha ujja ék alakban a kézfejére simult, a középső ujjaira húzott gumis gyűrű tartotta a helyén. Szoknyája szintén fehér, többrétegű, elöl rövidebb, hátul kicsit hosszabb volt, könnyű muszlinból varrták, kissé hasonlóra, mint a balett-táncosoknak. A haját látszólag lazán, több fonatban feltűzték, és kis, fehér virágokat csíptettek bele. Kamehisa mélyvörös színű nadrágban, fehér, galléros, hosszú ujjú felsőben állt mellette, a nyakában egy kicsi, a nadrág színével egyező csokornyakkendővel.

Párosuk fellépett a jégre, majd besiklottak középre, felvették a kezdő pozíciót. A zene elindult, és ők már csak a dallamra, ritmusra, és egymásra koncentrálva indultak el. Sorra hajtották végre a kötelező és összekötő elemeket. A keringő ritmusára illesztették a koreográfiát. Ugrottak tripla Salchowot, Lutzot és dupla Flipet, Axelt, triplával kombinálva is. Gyönyörűen együtt mozogtak, egy páros Holdat is bemutattak, a végére pedig tartogattak egy kettős Billmann piruettet, amiből kibontakozva, összekötő elemekkel egymás mellé siklottak, majd egy páros forgással zártak. Amikor megálltak, érezték, hogy életük eddigi legjobbját futották. A közönség kis csend után hatalmas tapssal díjazta őket.

Illedelmes meghajlás után kisiklottak a palánkig. Ahogy kiléptek, edzőjük egyszerre borította a hátukra a melegítőfelsőt, és meg is ölelte őket.

- Az a kettős Billmann nagyot ütött! Őrült jók voltatok! - rontott rájuk Masa, míg ők az élvédőik felrakásával voltak elfoglalva.

- Várjuk meg a pontszámokat! Lehet, hogy a bírák szemében nem is voltunk annyira jók – válaszolt unokatestvérének Haruka, amikor felegyenesedett.

- Most már értem, miért mondtad, hogy érdemes megfigyelni őket – bólintott elgondolkodva Yuna Masahito felé. - Nem tudom igazán szavakba önteni, de ha látjuk őket, úgy tűnik, hogy a jég és ők ketten összetartoznak. A jég számukra lételem, mint ahogy ők is, egymásnak.

A lány gyorsan odanyújtott két sportitalt a párosnak, aztán félrehúzódott. A Date-Yamazaki páros pedig helyet foglalt azokban a kényelmes fotelekben, amiket azért készítettek oda, hogy a bírók döntéséig ott várakozzanak. Kamehisa, amikor meghallotta pontszámaikat, elégedetten mosolyodott el, magához szorítva Harukát.

A verseny eredményhirdetésekor a dobogó felső fokára állhattak. A közönség üdvrivalgása és tapsa leginkább nekik szólt.

***

Telt az idő. A Date-Yamazaki páros már a második szezont zárta - igen eredményesen. Korosztályukban minden versenyt megnyertek. Kamehisa számára elérkezett az alsó középiskola vége, tizenöt évesen döntenie kellett, hol akar továbbtanulni. Előző évben a nemzeti bajnokságon találkoztak egy dél-koreai vendég-edzővel, Yun Min-junnal, aki már néhány éve Japánban dolgozott. Ő ajánlotta fel a párosnak, hogy Tokióban, a T.. elit sportiskola-komplexumban tanuljanak tovább, és korcsolyázzanak abban a csapatban, amit ő edz és vezet. Hisa és Haruka élve a lehetőséggel, a következő tavasszal tehát kollégiumba költöztek. Hisa felső középiskolás lett, Haruka pedig az alsó középiskola második évét kezdte el.

A tanév kezdete után nem sokkal váratlan dolog történt. Hisa levelet kapott otthonról, majd hazautazott néhány napra. Amikor visszatért, épp hét vége volt. Sápadtan, szomorúan állt oda partnere elé:

- Haruka, beszélnünk kell. Valahol, ahol nem hallja más.

- A csapat pihenőjében most nincs senki. Elmarad az edzés, elmentek mindannyian a senseijel a repülőtérre. Ma érkezik a fia.

- Értem, akkor menjünk oda – fogta kézen partnerét. Haruka érezte, hogy a fiú keze remeg.

A klubszobában leültek egymás mellé. Hisa még akkor is fogta Haruka kezét.

- Mi történt veled? Valami baj van? - nézett rá aggódva a lány, és megsimította partnere arcát.

Szómagyarázat:

Anou: /anó/ nos, ööö, izé

Urusai: /uruszaj/ idegesítő

Onna: nő, nőszemély

Hai: igen

Arigatou: /arigató/ köszönöm

Totemo Yo: /totemo jo/ nagyon jó

dupla Lutz: nehéz kétfordulatos, leszúrt ugrás (a korcsolyázó a korcsolyavas fogazott elülső részét a jéghez érinti, úgy irányítja lendületét fölfelé az ugráshoz). Sokáig tart lendületet venni, hátrafelé koszorúzással. A korcsolyázó az ugrást menetiránynak háttal indítja, külső korcsolyaélről, jobb lábát leszúrja, és a forgások után jobb lábra, külső korcsolyaélre érkezik.

dupla Axel: ún. lendített ugrás. Ez az ugrás tulajdonképpen nem két, hanem két és fél fordulatos. A korcsolyázó előre siklásból indít, jobb láblendítéssel, bal lábról ugrik el, két és fél fordulat után menetiránynak háttal érkezik, jobb lábra. (kitalálójáról elnevezve). Tripla változata ugyanez, három és fél fordulattal. Elvileg négyfordulatos változata is van. Gyakorlatilag négy és fél fordulatot kellene megtennie a korcsolyázónak a levegőben... eddig tudtommal még senki nem ugrotta meg versenyen -ami létezését hivatalossá tenné.

Hold: műkorcsolya speciális látvány elem, a korcsolyázó a lábfejeit kifelé fordítja, úgy siklik a jégen, miközben ívet ír le. Testtartása az ív leírásakor egyenes és a körív középpontja felé, hátra dől, eközben általában karjait oldalra tartja.

Piruett vagy forgás: több fajtája létezik: álló, félig ülő, ülő, beugró forgások, és ezek variánsai. Speciális változat a Billmann piruett (kitalálójáról elnevezve), amit csak nagyon hajlékony lányok és csak igen kevés - szintén nagyon hajlékony - fiú képes tökéletesen végrehajtani (a korcsolyázó felemeli a jégről az egyik lábát, majd a karjaival hátranyúlva megfogja ezen a lábán a korcsolyája vasát és minél magasabban a feje fölé húzza, úgy forog)

Hontou ni: valóban

Ganbatte!: szó szerinti jelentése: Kitartás! De gyakran használják ilyen értelemben is: Mindent bele! Adj bele mindent!

Lapis Lazuli: Lazurit – különleges, sötétkék színű drágakő. Itt viszont egy japán anime – az Arslan Senki – záródalának (endingjének) a címe, Eir Aoi énekesnő adja elő.

Grand Blue: japán anime, melynek címével azonos a nyitódala (opening) címe. Előadó: a Shonan No Kaze.

tripla Salchow: műkorcsolyában egy háromfordulatos élugrás (korcsolyaélről - nem a fogazott részről - indul az ugrás és élre is érkezik) neve. A korcsolyázó előrefelé siklik, tesz egy hajtó mozdulatot, megfordulva hátrafelé siklik, miközben lendületet vesz. Bal lábról ugrik. A jégre - három fordulat után - szintén menetiránynak háttal érkezik, jobb lábra. (kitalálójáról elnevezve)