Fullasztó meleg, állott levegő töltötte be a Yavin negyedik holdján lévő Jedi-templom folyosóit. A dzsungelben ez megszokott volt, de nem egy olyannak, aki egy jégvilágon töltötte addigi életét. Felitsa Shae jedi-növendék nem tudta ezt a helyzetet egykönnyen megszokni.
Egész életét az Ithkal-rendszer második bolygóján, az Ithkal II-n töltötte, ahol mindig mindent jég és hó ural. A bolygó légköre olyan ritka, hogy egyetlen ismert faj se élne meg ott védőöltözék nélkül. Mélyen a felszín alatt viszont gazdag kristály-lelőhelyek vannak, ezért alapítottak ott egy bányászkolóniát még a történelemi holofeljegyzésekből ismert "Jedi Polgárháború" előtt. Azóta jópár év telt el, és a kis bányászkolónia hatalmas várossá duzzadt - majdnem 5000 év után...
  Az évek alatt, ahogy a település fejlődött, folyamatosan költöztek oda a bányásztársaságok, és a munkát, vagy épp szerencsét próbáló telepesek. Idővel a Régi Köztársaság egyes ellenségei is kezdtek felfigyelni rá, ám szinte vérontás nélkül foglalták el, majd a felmentő sereg szintén veszteségek nélkül szerezte vissza a rendszert. A legutóbbi említésre érdemleges esemény a Clone-háborúk idején játszódott, amikor a Szeparatista erők a hagyományt megváltoztatva keményen védték az Ithkal-rendszert.
  Jedik viszont soha nem jártak erre, ahogy Sith-lovagok se nagyon igyekeztek eddig a környékre látogatni. Mikor elbukott a Galaktikus Birodalom és helyét felváltotta az Új Köztársaság, egy nap egy eltévedt Jedi mester leszállt az Ithkal II-re, és mikor visszaindult a Corousanct-ra, elvitte magával Felitsa-t is.
 
A döntés a lány sajátja volt, ám szívesen maradt volna otthon a családjánál, barátainál. Tanulóéveinek már a kezdetén járhatott mesterével több olyan bolygón is, ahol az éden illúzióját érzhette. Az egyik ilyen bolygó a Dantooine volt. Meseszép, békés táj, gyöngéd szellők, melyek szintén a bolygó békességét hirdetik...
  Utoljára két éve járt ott. Ha másképp nem is, akkor: "Ha Jedi Lovag lesz belőlem, első dolgom lesz elutazni oda"- gondolta. Megtörölte hófehér homlokát, melyről hatalmas cseppekben csordogált a verejték, s az utasításnak megfelelően a meditációs helység felé vette az irányt. Időtlen idők óta ott álló, a Massasi-k által emelt falak mentén vonult végig, miközben erőtlen, kezdetleges Jedi-technikákkal próbálta csökkenteni a kellemetlenné erősödő meleg érzetét.
  Erph Oliri jött vele szembe, aki nagyjából vele egy időben érkezett a Jedi-kiképző bolygóra, azonban a duros tanítvány sokkal jobban haladt, mint ő. Ha hinni lehet a híreszteléseknek, egy-két éven belül lovag lehet belőle. Felitsha nagyon irigykedett rá ezért, de ahogy mestere tanította, elfojtotta ezeket az érzéseket, mert ahogy mondta neki: "Az efféle érzések elvezethetnek a Sötét Oldalra..."
  Mikor a másik észrevette őt, elmosolyodott és köszönésre emelte kezét. Felitsha visszamosolygott, majd mikor közelebb értek egymáshoz, köszönt is neki:
 - Szervusz Erph!
 - Üdvözletem, Felitsha! - mondta népének sajátos nyelvén. A Galaxis népei mind megértik ugyan a Közös Nyelvet, de némelyiküknek olyan a kiejtése, hogy inkább a saját nyelvén szólal meg. Így a legtöbb élőlény alkalmazkodik egymáshoz és egy keveset megtanulnak a másik anyanyelvéből, általában még gyerekkorban, az iskolán kívül. Ebben az időben azonban a Birodalomban a Közösön kívül minden nyelvet betiltottak. Aki az anyanyelvén szólalt meg, az súlyos büntetésre számíthatott. A Köztársaságban ugyan minden nyelv engedélyezve van, de ott mostanában nagyobb a káosz, mint valaha bármikor. A korrupció és a bűnözés az egekbe szökik, a Jedik meg egyre kevesebben vannak. Néhány bolygón már statáriumot is elrendeltek. Ha keletkezik egy gyújtópont, hamarosan kitörhet a polgárháború. Ismét.
A Birodalomban ez már bekövetkezett. A nagy hadurak egymással háborúznak.
 - Mondd csak, hogy vagy?
 - Köszönöm, jól. És te?
 - Megvagyok. Épp egy küldetésre kell elkísérnem a mesteremet. Remélem nem nagy a baj. Bocsáss meg, de sietnem kéne...
 - Semmi baj, Erph menj csak! Sok sikert a küldetéshez!
 - Köszönöm, és én is sok sikert kívánok a további tanuláshoz. Az Erő legyen veled!
 - Veled is!
 
Felitsha hirtelen észbe kapott, hogy neki is mennie kéne, és az utolsó lépcsősorokat futva tette meg. A meditációs helységbe érve zabrak mestere már ott várt rá:
 - Késtél! - szólt Jenna Jenlun Jedi mester.
 - Bocsánat, mester...
 - Nincs kifogás! Kevés a Jedi, és egyre nagyobb a káosz! Mindenkinek minden perc számít!
 A fiatal növendék néha nem tudta eldönteni, hogy mestere tanítás-, illetve tanulás-mániás, vagy tényleg ennyire idegesíti a galaktikus helyzet. Kezdetben türelmes volt vele, de később egyre inkább veszített belőle, és ahogy a lány pár év alatt jobban megismerte, egyre inkább az a benyomása támadt Jenlunról, hogy istennek képzeli a Jediket és önmagát is annak tartja. Ámbár érdemei önmagukért beszélnek, benne is, mint mindenkiben van valami hiba... senki sem tökéletes.
 - Meg kell tanulnod mindent, hogy olyan nagyszerű Jedi lehess, mint én! Nincs időnk fecsérelni az időnket!
 - Igenis mester... - felelte a növendék engedelmesen, szemeit lesütve.
 - Ne süsd le a szemed soha! Az a gyengeség jele! Mindig légy magabiztos, a fejedet emeld fel! Most pedig kezdjük a meditációt, s majd később foglalkozunk a megfelelő, tőled elvárható Jedi-viselkedéssel!
  Mielőtt Felitsha elcsendesítette volna az elméjét, magában azon bosszankodott, hogy ki vár el a Jediktől öntelt viselkedést... az iskola nagymestere biztosan nem...